Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Nyár, napsütés, turisták, gyorsétterem és egy templom zárt ajtaja. Korábban így szólt volna egy átlagos hétköznap délután a Deák térről küldött rövid helyzetjelentés. Ám mostanában hétfőtől szombatig nyitott templomajtó és barátságos gyülekezeti tagok fogadják az arra járókat. Erről a – hazánkban újdonságnak számító – kezdeményezésről Tóth-Szöllős Mihállyal beszélgettünk.

– „Íme, nyitott ajtót adtam eléd…” – olvashatjuk a Jelenések könyvében, a filadelfiai gyülekezethez írt levélben. Kinek köszönhető, hogy a bibliai sorok a Deák téren most valósággá váltak?

– Külföldi példák ismeretében Gáncs Péter püspök javasolta, mi is próbálkozzunk meg azzal, hogy megnyitjuk a templomkaput az emberek előtt. A szót tett követte, így május harmadika óta ki-ki már hétköznap délután is bejöhet a Deák téri templomba. Így lesz ez egészen szeptember közepéig, a hideg beálltáig.

– Beváltotta-e a kezdeményezés a hozzá fűzött reményeket?

– Az elképzelést mind a képviselőtestület, mind a presbitérium örömmel üdvözölte. Úgy vélem, az a tény, hogy átlagosan naponta száz fő tér be hozzánk, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a „Nyitott templom programot” kedvezően fogadták.

– Ha jól tudom, az említett egyházi testületek nem pusztán áldásukat adták erre az ügyre, hanem a megvalósításból is aktívan kivették a részüket.

– Így van. Én vagyok az, akitől „mindenki megkapja a beosztását”. A tréfát félretéve: feladatom a „koordináció”. Ez azt jelenti, hogy párosával beosztom a szolgálatot vállalókat, köztük magamat is. A tizenöt presbitériumi és ifjúsági tag hétfőtől szombatig, 14 és 18 óra között ad felvilágosítást a betérő magyar és külföldi – többnyire német, angol vagy francia nyelven érdeklődő – vendégeknek.

– Általában milyen kérdésekre kell válaszolniuk?

– A turistacsoportok tagjai a templomot sokszor csak idegenforgalmi érdekességnek tekintik. Ők magáról az épületről – stílusáról, berendezési tárgyairól – szeretnének bővebben informálódni. Azután többször előfordult, hogy rákérdeztek a református és az evangélikus vallás közötti hasonlóságokra és különbségekre. De mivel Isten házában vagyunk, természetesen szép számmal akadnak olyanok is, akik nem újabb ismeretekre, hanem sokkal inkább imádságos csendre vágynak, és egy héten akár többször is eljönnek.

– Ezt egy asztal, a rajta lévő Biblia és egy égő gyertya is segíti. Ráadásul miközben beszélgetünk, még halk orgonazenét is hallani…

– A muzsika csak a véletlen műve. Mai társam zenész, aki összeköti a kellemeset a hasznossal: gyakorol. De a gyertya és a Biblia – most éppen egy mindenki számára jól olvasható, nagy betűs Máté-evangélium – mindig itt van. Egy másik asztalon pedig papírlapokon egy-egy szép gondolat olvasható. Ezeket – illetőleg a finn káté magyar fordítását is – magával viheti, aki akarja.

– Korábban említette, hogy napi átlagban akár százan is átlépik a templom küszöbét. A számtalan találkozás közül Ön melyiket tartja a legemlékezetesebbnek?

– Több olyan eset is van, amelyre szívesen gondolok vissza; ezek közül kettőt – a számomra leginkább szívmelengetőt – szeretném lapunk olvasóival is megosztani. A közelmúltban egy hetven év körüli úr járt erre. Elmesélte, hogy itt keresztelték. Megható volt látni, ahogyan előrement, hogy a keresztelőmedencét megsimogassa. És könnyes volt a szeme annak a Németországban élő magyar házaspárnak is, akik harmincnyolc évvel ezelőtt ennél az oltárnál esküdtek örök hűséget egymásnak.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség

::Nyomtatható változat::