Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az Exit finn gospelzenekar két évvel ezelőtt nagyszabású koncertkörúttal ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, Halad a karaván címmel. Népszerűségüket jelzi, hogy megalakulásuk óta lemezek és turnék egész sorát tudhatják maguk mögött: eddig kilenc lemezt jelentettek meg, és összesen több száz koncertet adtak hazájukban és külföldön. A zenekar frontemberét, Pekka Simojokit Magyarországon is jól ismerik számos, magyarra fordított énekéről. Az együttes magyarországi koncertkörútja előtt vele beszélgettünk.

– Hogyan kezdődött az Exit története?

– Az 1980-as években Anna-Mari Kaskinennel együtt olyan nagyszabású gospelprojekteket szerveztünk, mint például az Afrikai mise vagy a Lángok című daljáték. Az utóbbi Finnország-szerte több mint harminc előadást ért meg. Ezekre az eseményekre fiatal zenészeket verbuváltunk, akik végül összeszokott zenekarrá fejlődtek. (Az Afrikai misét többek között velük adtuk elő 1984-ben Budapesten, a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén.) Lassanként megérett bennünk a gondolat: az összeszokott zenészcsoportból egy állandóbb felállású zenekart lehetne alakítani. Hivatalosan az együttest 1987 tavaszán alapítottuk meg. Én magam inkább énekszerző és szólóénekes típus vagyok, nem valami „rockszemélyiség”, de az akkori élethelyzetben a zenekar gondolata megvalósítható és vonzó ötletnek tűnt. Timo Luoto dobos, Arto Antturi basszusgitáros és legfőképp Heikki Leppänen gitáros voltak azok, akik az együttes alapítását fontos ügyüknek tekintették. A hazai körökben ismert gitárostól, Kari Paukolától is ígéretet kaptunk arra, hogy csatlakozik a csapathoz. Ekkor már csak a billentyűs hiányzott, akire végül egy helsinki világi rockegyüttesben akadtunk rá. A gitárosunk ugyanis épp egy esküvőre volt hivatalos, ahol hallotta játszani és énekelni Matti Puttonent – ő lett az, akit meghívtunk az Exitbe. Az ő története talán a legérdekesebb, hiszen akkor Matti egyáltalán nem volt hívő, ennek ellenére vállalkozott a részvételre. Nevettünk is magunk között, mondván, egy gospelzenekarban a sorsa hamar el kell, hogy dőljön: vagy otthagy minket, vagy megtér. Bő egyévnyi együtt zenélés után Matti megtért, és azóta az együttes egyik oszlopos tagja.

– Nagyszerű, hogy a csapat ilyen jó hatással volt egy nem hívő tagra. Az Exit név egyébként elgondolkodtató. Milyen jelentést vagy üzenetet hordoz?

– A néven nagyon sokat gondolkodtunk. Egy esélyes javaslatként vetődött fel például a Mission (küldetés, megbízatás), ilyen nevű zenekar azonban volt már. Mindenképpen szerettünk volna rövid és nemzetközileg is közérthető nevet, amelynek keresztény tartalma is van. Az Exit név világos keresztény szimbolikával bír: ajtó, amelyen keresztül szabadságra és biztonságba juthat az ember. Erről az ajtóról beszél például János evangéliumának 10. fejezete is.

– Hogyan jellemeznéd a zenei stílusotokat?

– Az elején egyfajta „szintetizátor-pop” irányzatot képviseltünk. Később ez kicsit nyersebbé vált, és leegyszerűsödött. Igazán kemény rockzenét azonban soha nem játszottunk. Eljutottunk ahhoz a tisztán Exit-stílushoz, mely karakteres dallamokon és gonddal megírt többszólamú vokálon alapul. Ugyanígy nagy gondot és energiát fordítottunk a hangszerelésre is: minden hangszernek megvolt a maga fontos szerepe. Az utóbbi években némileg egyszerűsödött a vonalvezetés, kevesebb lett a cizellált zenei fogás.

– És a szövegek?

– A szövegek legnagyobb részét három csoportba lehet osztani. Egyrészt állást foglalunk bennük a világ ügyeivel és etikai kérdésekkel kapcsolatban. Másrészt szeretnénk rajtuk keresztül a már hívő embereket arra biztatni, hogy éljék bátran keresztény életüket, és folytassák azt az utat, amelyet megkezdtek. Harmadrészt szövegeink bizonyos része mindig is nyíltan evangelizáló, megtérésre hívó volt.

– Kik tartoznak hallgatóitok közé?

– Kezdetben, amikor fiatalon megalapítottuk az Exitet, természetesen elsősorban fiatalok hallgattak bennünket. Aztán ahogy telt-múlt az idő – a zenekar tagjai felett is –, azt vettük észre, hogy egyre többet zenélünk középkorú közönség előtt. Mindemellett továbbra is akadnak szép számmal fiatalok. Vannak olyan szülők, akik mára már gyerekeikkel együtt érkeznek a koncertekre, de sok fiatal jön magától is. Világossá vált, hogy közönségünk a korát tekintve kiszélesedett.

– Két évvel ezelőtt érdeklődésünk az úgynevezett „unplugged” stílus irányába mozdult. A célunk az volt, hogy olyan koncertkörnyezetet teremtsünk, amelyben minden korcsoport otthonosan érzi magát, beleértve az idősebb generációt is: puhítottunk az eredetileg nyersebb rockstíluson, hogy egyaránt elérjük a fiatalokat és az időseket, sőt fontos korcsoportként a középkorú felnőtteket is. Mostanában sokat koncertezünk templomokban, ahol minimális erősítést használunk, és székeken ülve zenélünk és énekelünk, valóban otthonos, szinte „klubszerű” hangulatban. Úgy érezzük, hogy ily módon meghitt kapcsolat alakul ki közöttünk és hallgatóink között.

Ez a stílus meglehetősen új és ritka a finn gospelzenében. Sok, fiatalokból álló rockzenekar létezik ugyanis, amelyek kifejezetten a fiataloknak zenélnek. Viszont az ilyen széles közönséget megcélzó gospelzenei stílust, melyet a mi próbálkozásunk is képvisel, nem követik sokan.

– Kikből áll az Exit jelenleg, és hogyan szervezitek a koncertjeiteket a gyakorlatban?

– A zenekar tagjai többször cserélődtek, de Timo Luoto, Matti Puttonen és jómagam az elejétől fogva kitartunk. Jelenleg az együttesbe tartozik még Petri Palmén gitáros, Timo Jouppi basszusgitáros, valamint Jari Levy billentyűs, énekszerző és énekes. Rajtuk kívül az unplugged felállásban szerepel még Jarkko Jouppi gitáros is. Mindannyiunknak megvan a saját „hétköznapi” munkánk, sorainkban átlagos családapák zenélnek. Van közöttünk tanár, tűzoltó és akad több számítógépes mérnök is. Finnország különböző részein lakunk, így a nagy távolságok miatt a próbák és koncertek időpontjait gondosan előre össze kell hangolnunk. Telente hosszabb, egész hétvégés körutakat szervezünk, míg nyáron adott esetben lehetőség nyílik akár egy-egy külön koncertre is elindulni. A nyár ideális a külföldi turnék megszervezésére is.

– Ha már a külföldnél tartunk, mely országokban léptetek már fel eddig?

– Németországban és Franciaországban kétszer jártunk, Hollandiában egyszer. Svédországban több ízben is voltunk, de az utóbbi években igazán Észtországra és Oroszországra összpontosítottunk, ez utóbbin belül pedig különösen Karéliára és Szentpétervár környékére. Mindkét országban már több mint tízszer voltunk. Úgy vettük észre, hogy e helyeken nagy az igény erre, és a gospelzenén keresztül nagy tere van az evangélizációs munkának. Általában finnül énekelünk, de néhány énekünket lefordítottuk észtre vagy oroszra is. (Az észtre való fordítás természetesen könynyebben sikerül.) Oroszországban például az angol nyelvű szövegek sem feltétlenül segítenek, ezért az énekek nyersfordításait általában kivetítőn olvashatja a közönség.

– Az idén nyáron Magyarországra érkeztek egy koncertkörútra. Hogyan született meg a látogatás ötlete?

– Magyarországra jönni mindig nagyszerű érzés. Igazából többször is felvetődött már az ötlet, hogy jó lenne egy körutat szervezni ebbe az országba. A gondolat 2000-ben kristályosodott elhatározássá, amikor az EtCetera kórussal tettünk ott látogatást. Ezen az úton Juha Merikallio végezte a hangosítást és keverést, aki egész véletlenül az Exitnek is kezdetektől fogva keverőtechnikusa, és segít a koncertek gyakorlati szervezésében. Együtt annyira fellelkesedtünk Magyarország és a magyar fogadtatás iránt, hogy mindenképpen szerettünk volna visszatérni az Exittel is. Az a tapasztalatom, hogy Magyarországra mindig könnyű eljönni, valahogy mintha a „hazai pálya” előnyeit és kellemes hangulatát érezné az ember.

– Van-e valami, amit különösen vártok ettől a magyar úttól?

– Azt várjuk, hogy a meleg nyári napokon sok kedves emberrel és baráttal találkozhatunk. Hiszem, hogy Istennek terve van ezzel a koncertkörúttal kapcsolatban. Lelkesen várom, hogy mit tartogat és mit készít a számunkra. Szeretnénk az embereket a keresztény életre bátorítani. Szeretnénk átadni azt az üzenetet, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, és hogy mi mindent tud átformálni.

– Van-e még valami, amit szeretnél most, a látogatás előtt – mintegy meghívás gyanánt – átadni a koncertek leendő hallgatóinak?

– Gyertek el meghallgatni bennünket, és hozzátok el nem hívő barátaitokat is. A koncertek jó ürügyet kínálnak a velük való együttlétre. Közösen hallgathattok egy finn gospelrockzenekart zenélni a templomban. Az ember általában akkor boldog, ha megtalálta saját helyét és saját feladatát. Az Exit számunkra Istentől kapott feladat, küldetés, amelyet addig folytatunk, amíg erre időt és lehetőséget kapunk. Keressétek meg ti is a saját helyeteket, ragaszkodjatok a helyes irányhoz, és legyetek hűek saját megtalált szolgálatotokhoz.

Jansik Csaba

::Nyomtatható változat::