Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ebben az évben a felnőtt-konferenciával egy időben és egy helyen tartottuk meg a külmissziói gyermektábort, július 4-től 7-ig Piliscsabán. Ezért idei táborunk csak háromnapos volt, de így is igazi kis csapattá vált a tizennyolc gyermek, akik között ötéves volt a legfiatalabb és tizenhat esztendős a legidősebb.

A felnőtt-konferencia és a gyerektábor közös mottója „Csak egyedül Jézus” volt. Jézusról szóltak a reggeli és esti áhítatok. Ő lehet életünk egyetlen igazi alapja, ő csendesítheti le életünk viharait, ő hív el tanítványnak, és küld el minket szerte a világba. Ahogyan vele beszélgetett négyszemközt Nikodémus, a samáriai asszony és Péter, és megváltozott az életük, mi is valóságosan találkozhatunk vele, és ezáltal megváltozhat az életünk. Bizonyosan megtörténhet ez a gyermekek életében is.

Az első délután együtt hallgattuk a felnőttekkel a nyitóáhítatot és a Mesterházy házaspár érdekes, különleges beszámolóját indiai munkájukról. A gyerekek két énekkel köszöntek el tőlük, mielőtt újra útnak indultak.

Sok vidám, énekkel, játékkal nevetéssel teli órát töltöttünk együtt. Az egyik napot reggeli tornaként (éhgyomorra) hegymászással kezdtük, majd délután a Pázmány Péter Katolikus Egyetem érdekes épületeit néztük meg. A séta után jólesett a pihenés a puha, zöld füvön, ahol együtt fociztak a fiúk és a lányok. Megismerkedtünk a Wycliffe Bibliafordító Társaság alapítójának, William Cameron Townsendnek az életével, amelyet a gyerekek a felnőttek nagy örömére és tetszésére „színdarabként” adtak elő.

Egy brazil fiatalember, Carlos Alberto – aki két éve hazánkban él – egy portugál nyelvű éneket tanított nekünk, majd egymás kezét fogva imádkoztunk a brazil utcagyerekekért, az őserdőben élő indiánokért és a Brazília keleti tengerpartján élő szegény emberekért. A gyerekek megfestették a brazil őserdőt és a sivatagot.

A konferencia utolsó óráit ismét együtt töltöttük a felnőttekkel, és együtt részesültünk az úrvacsorában és az áldásban is. Köszönjük a külmissziói egyesület vezetőinek és a felnőtteknek, hogy szeretettel és örömmel fogadták a gyermekeket. Istennek legyen hála ezekért a gyerekekért, akik közül – reménységünk szerint – valakit egyszer talán misszionáriusként küldhetünk ki egy távoli országba.

Zelenka Edit

::Nyomtatható változat::