Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A tél a síkos utak ideje is, amikor az embert egy-egy lépés váratlanul megingathatja és eldöntheti. Még örülhet is, ha fel tud kelni, és megússza törés nélkül. Emlékszem, hogy amikor több mint húsz évvel ezelőtt, télen egy százéves hittestvért látogattam meg, ő így bocsátott el: "Tessék vigyázni, mert könnyen baleset érheti!" Ezt ő mondta, aki több éve nem járt kint az utcán, de hosszú életének bibliai gyökerű tapasztalatai alapján a lelki buktatókat is megismerhette. A velem egykorúak a 441. éneket még így tanulták: "Lelkem, vigyázz serényen, / Buzgón fohászkodjál, / Hogy a síkos ösvényen / Meg ne csuszamodjál."

Balesetveszélyes az életünk. Valószínű, hogy a Biblia korának embere nem ismerte a jeges utakat, amelyeken könnyen elcsúszhatunk, és akár halálosan megsérülhetünk. De ismerte az alma "torzsáján" elcsúszott és elbukott első emberpárt; a testvére vérében "elvágódott", gyilkossá vált Káint; az irigység, rablás indulatával megfertőzött és végül az öngyilkosság mélységébe csúszott Sault; a más feleségének látásától "félrelépett" Dávidot és az egykor bölcs, de önző indulatai miatt országszakadást előidéző Salamont. Lehetne folytatni Jónás prófétával, aki a víz alatti csuszamlásokból megmenekülve döbbent rá Isten akaratának fontosságára. Vagy nézzünk Jézus első tanítványaira, akiket szakadékból kellett kihúznia a Mesternek! Egyikük a "ha mindenki megtagad, én nem" hősi pózában csúszott el, és törte össze magát tagadása éjszakáján, mások a Mester mentő szándéka helyett nem tűzoltást, hanem tűzcsóvát kívántak a samáriai falura. Pedig ő a Golgotán mindenkiért életét adta. Ellenségeiért is imádkozott, hogy győzelmes feltámadásával mentő szeretetének útját nem vállaló tanítványait is magához vonja a síkos utakról. Így övéinek szintén imádságra nyílik a szívük azokért, akik a keresztények kiirtását hangoztatják... Bizony síkos úton jártak az egykori misszionáriusok is, akik a Megfeszítettet hirdetve megfeszíttettek, ám Krisztus mai követőinek is vállalniuk kell, hogy Jézus keresztutakon vezeti az övéit a biztos, végső célba.

Ha életünk napfényben sikló csónakját váratlan vihar lepi meg, vagy jeges útszakasz állít meg minket, gondoljunk, testvéreim, Krisztusra, mert ő a vihart is le tudja csendesíteni, és a befagyott vízen át is elvezet a túlsó partra. Aki Jézusra néz, nemcsak a "vízen járhat", hanem fagyos életszakaszok "jegén" is közlekedhet!

Szimon János

::Nyomtatható változat::