Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A tél a síkos utak ideje is, amikor az embert egy-egy lépés váratlanul megingathatja és eldöntheti. Még örülhet is, ha fel tud kelni, és megússza törés nélkül. Emlékszem, hogy amikor több mint húsz évvel ezelõtt, télen egy százéves hittestvért látogattam meg, õ így bocsátott el: "Tessék vigyázni, mert könnyen baleset érheti!" Ezt õ mondta, aki több éve nem járt kint az utcán, de hosszú életének bibliai gyökerû tapasztalatai alapján a lelki buktatókat is megismerhette. A velem egykorúak a 441. éneket még így tanulták: "Lelkem, vigyázz serényen, / Buzgón fohászkodjál, / Hogy a síkos ösvényen / Meg ne csuszamodjál."

Balesetveszélyes az életünk. Valószínû, hogy a Biblia korának embere nem ismerte a jeges utakat, amelyeken könnyen elcsúszhatunk, és akár halálosan megsérülhetünk. De ismerte az alma "torzsáján" elcsúszott és elbukott elsõ emberpárt; a testvére vérében "elvágódott", gyilkossá vált Káint; az irigység, rablás indulatával megfertõzött és végül az öngyilkosság mélységébe csúszott Sault; a más feleségének látásától "félrelépett" Dávidot és az egykor bölcs, de önzõ indulatai miatt országszakadást elõidézõ Salamont. Lehetne folytatni Jónás prófétával, aki a víz alatti csuszamlásokból megmenekülve döbbent rá Isten akaratának fontosságára. Vagy nézzünk Jézus elsõ tanítványaira, akiket szakadékból kellett kihúznia a Mesternek! Egyikük a "ha mindenki megtagad, én nem" hõsi pózában csúszott el, és törte össze magát tagadása éjszakáján, mások a Mester mentõ szándéka helyett nem tûzoltást, hanem tûzcsóvát kívántak a samáriai falura. Pedig õ a Golgotán mindenkiért életét adta. Ellenségeiért is imádkozott, hogy gyõzelmes feltámadásával mentõ szeretetének útját nem vállaló tanítványait is magához vonja a síkos utakról. Így övéinek szintén imádságra nyílik a szívük azokért, akik a keresztények kiirtását hangoztatják... Bizony síkos úton jártak az egykori misszionáriusok is, akik a Megfeszítettet hirdetve megfeszíttettek, ám Krisztus mai követõinek is vállalniuk kell, hogy Jézus keresztutakon vezeti az övéit a biztos, végsõ célba.

Ha életünk napfényben sikló csónakját váratlan vihar lepi meg, vagy jeges útszakasz állít meg minket, gondoljunk, testvéreim, Krisztusra, mert õ a vihart is le tudja csendesíteni, és a befagyott vízen át is elvezet a túlsó partra. Aki Jézusra néz, nemcsak a "vízen járhat", hanem fagyos életszakaszok "jegén" is közlekedhet!

Szimon János

::Nyomtatható változat::