A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A böjti időszakban nem haszontalan vállalkozás fellapoznunk a Szentírásnak mint Isten "öröknaptárának" számunkra is hozzáférhető lapjait, hogy megláthassuk: Jézus negyvennapos böjtje nem minden előzmény nélküli. Ha kiemeljük a tizenkét legfontosabb negyvennapos, illetve -éves eseményt, felfedezhetjük, hogy ezeknek kétezer év múltán, ma is van üzenetük a Jézus böjtjére és passiójára emlékező gyülekezet számára. Isten könyveibe azóta is folyamatosan kerülnek be bejegyzések, amelyek csak a nagy fehér trón előtt lesznek nyilvánvalókká... "Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." (Róm 15,4) Tekintsük át ezért címszavakban, időrendben az általunk olyan jól ismert negyven napok és évek történeteit, eseményeit Istenünk hozzánk írott "szerelmes levele" alapján.

1. Az özönvíz

Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre, de az Úr megígérte: "Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt." (1Móz 8,21) És feltűnt a felhőn a szivárványív. Hálásak vagyunk-e Teremtőnknek azért, hogy még tart a kegyelmi idő?

1. A házasság

Isten akarata ez is. Izsák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát. S amikor Ézsau negyvenéves volt, feleségül vette Juditot. "Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet." (1Móz 1,28) Korunkban komolyan vesszük-e ezt a megbízatást?

1. Mózes a pusztában

Amikor pedig Mózes betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában egy csipkebokor tüzének lángjában megjelent neki egy angyal. A bizonyság két kőtáblájának átvételére Mózes egészen fölment a hegyre, és ott maradt a hegyen negyven nap és negyven éjjel, leborulva az Úr előtt. Ezt megtette másodszor is, miután az aranyborjú miatt összetörte az eredeti kőtáblákat. Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét. Mi a szívünkbe írt törvényt és Jézus szeretetparancsát naponta hányszor tapossuk meg, pedig Urunk a keresztre ment fel miattunk!

1. Kánaán kikémlelése és az Úr büntetése

A tizenkét törzs kémei negyven nap múlva visszatértek Kánaán földjének kikémleléséből. Csak Káléb és a negyvenéves Józsué mondta: "Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre (...). Csak az Úr ellen ne lázadjatok (...). Az Úr velünk van!" (4Móz 14,8.9) A nép meg akarta őket kövezni. Mózes közbenjárására az Úr megbocsát nekik, de mivel "negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megtudjátok, mi az, ha én ellenkezem veletek" (4Móz 14,34). Mi életünk eddigi egyszer vagy kétszer negyven éve alatt mennyit ellenkeztünk az Úrral, és mégis élünk... Izrael példája óvjon minket a hitetlenségtől. Ők a pusztában bár negyven éven át látták az Úr tetteit, mégis megkísértették őt. Ezért haragudott Isten negyven éven keresztül mindazokra, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból. Hitetlenségük miatt nem mehettek be az ő nyugalma helyére, a nekik készített országba. De Jézus örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.

1. Manna a pusztában

A pusztai vándorlás alatt a nép zúgolódott Mózes és Áron ellen a víz, a hús, a kenyér miatt, de valójában Isten ellen lázadtak, aki megígérte: "majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből" (2Móz 16,4). Izrael fiai negyven évig ették a mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát. Ez az előkép is Jézusban teljesedett be, aki a mennyből szállt le, hogy életet adjon a világnak. Amíg el nem érjük földi életünk határát, szükségünk van az élet kenyerére - akkor miért "diétázunk"?! Halljuk meg az örömhírt; Jézus most nekünk mondja személyesen: "Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. (...) Ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem." (Jn 6,48-51)

1. Béke és háború

A bírák korában három alkalommal is béke lett az országban negyven esztendeig, amíg a nép az Urat szolgálta. De Izrael fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre. Amikor mi is azt tesszük, amit rossznak lát az Úr, miért csodálkozunk azon, hogy nincs sem külső, sem belső békességünk?! Jézus a mi "filiszteusunkat" is legyőzte a kereszten, miért nem fogadjuk el ezt a győzelmet?

1. Egy bíró és négy király

Éli negyven évig volt Izrael bírája. Sámuel próféta halála után királyt kértek maguknak, Isten pedig Sault adta nekik negyven esztendőre. Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, az Isten szerint való férfit, aki teljesítette az Úr minden akaratát. Harmincesztendős volt Dávid, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig uralkodott. Hebrónban Júda királya volt hét esztendeig és hat hónapig. Jeruzsálemben pedig harminchárom évig volt egész Izrael és Júda királya. Az az idő, ameddig Salamon Jeruzsálemben egész Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Jóás negyven évig uralkodott Jeruzsálemben, és egész életében azt tette, amit helyesnek tartott az Úr. Dávid mintegy előképe Jézusnak, Izrael népe és a pogányok üdvözítőjének. Ismerjük Jézus nemzetségi táblázatából, hogy Isten - az ígéret szerint - az ő utódai közül támasztotta Jézust, akiben beváltotta a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket, mert "őáltala mindenki megigazul, aki hisz" (ApCsel 13,39). Én is, te is!

1. Illés a pusztában

Amikor Illés Jezábel elől menekült, meg akart halni, de az Úr az ő angyala által két ízben kenyeret és vizet hozott neki. Illés felkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig. Jézus teste és vére minket is megerősít földi vándorutunkon; eljuthatunk Isten örök országába, ha komolyan vesszük Jézus végrendeletét: "Ezt cselekedjétek!" (1Kor 11,24-25)

1. Jónás Ninivében

Még negyven nap, és elpusztul Ninive! Jónásnak erre az egymondatos prédikációjára megtér Ninive népe. "Hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja." (Jón 3,5) Noha Jónást a nagy hal gyomrából, a halál torkából kiszabadította Isten, ő haragszik azért, mert az Úr nem pusztította el a várost. A mai duzzogó, "Jónás-lelkű" gyermekeinek ezt mondja a mi mennyei Atyánk: "Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." (Lk 15,31-32) Ismerve Ninive lakosainak döntését, szívünkben gondoljuk végig: nekünk mi lenne a legfontosabb teendőnk, ha ma meghallanánk, hogy negyven nap múlva visszajön Jézus? Hiszen az ősgyülekezet is mindennap várta őt, tudván azt, hogy "az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj" (1Thessz 5,2).

1. Jézus böjtje

Most következik Isten "öröknaptárában" a két, számunkra legfontosabb negyvennapos üdvtörténeti esemény.

Megkeresztelkedése után, nyilvános szolgálata kezdetén a Lélek elvitte Jézust a pusztába, hogy az ördög megkísértse őt. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és három "ha" kezdetű mondatával próbára tette őt. Jézus a sátán próbálkozásait a "meg van írva" kezdetű szavaival és szentírási igékkel utasította vissza. Így győzte le a test kívánságát, a szem kívánságát és az élettel való kérkedést, azt a három kísértést, amelyekben az első emberpár elbukott. A szeretet apostolának bizonyságtétele szerint az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Ez a teljes győzelem a kereszten vált véres valósággá. Így a mi böjtünk ennek a győzelemnek az elfogadásává és a vele való mind teljesebb közösség zavartalan megélésének a negyven napjává lehet, amelynek folytatása következik!

1. Jézus megjelenései

Ahogyan Jézus földi életének első negyven napját is két fontos esemény keretezi (születése és bemutatása a templomban), úgy Urunk e földön töltött utolsó negyven napját is az ő feltámadása és mennybemenetele fogja közre. Nyilvános működésének kezdetén negyvennapos böjtje áll, majd a végén a passió. Húsvét hajnalán mennyei testben támadt fel Jézus, hiszen számára nem jelentett akadályt a bezárt sír, a bezárt ajtó - csak a bezárt szív! Oda nem nyit be erőszakosan, csak ha belülről nyomod le a kilincset, de akkor ott is megjelenik, és békességet ad. A feltámadott és élő Úr a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól - tudósít Lukács. S a negyvenedik napon "szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. (...) Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (ApCsel 1,9-11). Jézus népe mindmáig az ő két eljövetele közötti időben él. Jézus visszajövetele bármikor megtörténhet; az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő... Pál szavaival vigasztaljuk tehát egymást ezekkel az igékkel: "Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (...) Maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk." (1Thessz 4,14-17)

Ezzel lezárultak az eddigi legfontosabb negyvennapos és -éves történésekről szóló híradások a Szentírásban. De Isten könyveibe azóta is folyamatosan kerülnek bejegyzések, amelyek majd csak a nagy fehér trón előtt lesznek nyilvánvalókká. Vajon életünk egyes negyvennapos vagy negyvenéves szakaszairól mi áll majd ott? Még ennél is fontosabb kérdés az, hogy az élet könyvében szerepel-e a nevünk? Erről így tanít a Biblia utolsó könyvében Jézus: "Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt." (Jel 3,5) Úgy legyen! Ezért "a keresztfához megyek, / Mert máshol nem lelhetek / nyugodalmat lelkemnek. (...) Tied vagyok, Jézusom, / Megyek keresztutadon, (...) Veled mindig győzhetek!" (EÉ 208,1.5).

Megjegyzés: A negyvennapos és

-éves események igehelyeit lásd a "magyarázatos Biblia" negyven című szócikkénél az 1580. oldalon.

Összeállította: Garai András

::Nyomtatható változat::