A hét témája

Böjti gyónótükör 1.

Hozzászólás a cikkhez

A böjt az Isten előtti elcsendesedés időszaka, amikor befelé és felfelé figyelünk, amikor rendezzük dolgainkat, és szembesülünk mulasztásainkkal. Hívjuk most segítségül ehhez az úrvacsoraosztás előtt elhangzó, jól ismert gyónási kérdéseket - hogy azokat alaposabban megértve őszintén megállhassunk Isten előtt. Érdemes fellapoznunk Bibliánkban az egyes elmélkedések felett található igeszakaszokat is, hiszen ezáltal mélyebb összefüggések is feltárulhatnak előttünk...

Bűnvallás és igazság

(1Jn 1,8-10)

Bűnvalló ember sok van, de hitre, szabadulásra jutó kevés. Mi lehet ennek az oka? Hamis a bűnvallásunk? Nincs bűntudatunk és bűnbánatunk, amelyeknek - Luther szerint - meg kellene előzniük a bűnvallásunkat?

Az igeszakasz üzenete egyértelmű. Sokan mondják: "Nem öltem, nem loptam, miért lennék bűnös?" Pedig Istennek igaza van: kegyelemre szorulunk. "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg..." - olvashatjuk, mégsem fogadjuk meg János apostol szavát. Csak az eszünkkel és nem a szívünkkel ismerjük bűneinket. Csak kívülről és nem belülről látjuk őket.

A bűn halálos veszedelem, amelyre tüneteiből ismerhetünk rá. A tünetek között pedig ott van a szeretetlenség és a türelmetlenség is. Ráadásul az is előfordulhat, hogy a magunk bűne helyett a máséval foglakozunk. (Gondoljunk csak az édenkerti történetre vagy a farizeus és a vámszedő példázatára.)

Bűnvallás "hivatalból"? A szokás hatalmából, amelyben kísérthet a "kollektív bűntudat", a tömeghatás érzése és álarca is? A farizeusok is megkeresztelkedtek, de elkülönültek Jézus tanítványaitól. Haragudtak Jézusra, mert bűnösöket fogadott magához. Ha hiányzik belőlünk az Ige, hiányzik a bűntudat is.

Egy tükör kitűnő és hiteles eszköz, bár a "csúnyácska királykisasszony" összetöri... Ilyen tükör a törvény is. Pál ennek alapján ismeri fel a benne rejlő bűnt, s ez elvezeti őt Krisztushoz.

A döbbenet fájdalmával ugyan, de magunk is így érkezünk ahhoz, aki megbocsát nekünk.

Bűnvallás és békesség

(Zsolt 32,1-5)

A felismert bűn mardossa a szívet, lelket. Nyugtalanság és békétlenség tölti el ilyenkor az embert, s ez kívülről is látszik. Egy bűnözőt nyugtalanította a bűne, ő mégis tagadta azt, amit elkövetett. Amikor azonban beismerte tettét, elítélték - ám ő végre megnyugodott.

Akad olyan ember is, aki különféle jóvátételekkel igyekszik feloldani bűntudatát. Ám jó tudnunk: bűnvallás nélkül nincs békesség!

A kis bűnök is elvehetik a békességet. Egy kicsi kavics is elzárhat egy csövet. Egy eldugult olajvezeték is megállíthatja a motort. Egy apró vérrög is okozhat trombózist az érrendszerben.

A bűnöket Isten előtt kell megvallani, hiszen csak ő adhat feloldozást. Júdás nem Istenhez fordult bűneivel: inkább végzett önmagával... Dávid nem csupán Nátánnak mondta el vétkeit, hanem Isten előtt is megvallotta azokat, és életet nyert! Szükséges tehát, hogy Isten, illetve az ő Szentlelke által elhívott szolgái előtt is tudjunk beszélni terheinkről. Ez utóbbi nem kötelező, de helyénvaló lehet. Akkor is, ha megriadunk a "gyónás" szótól. Jakab is ír erről: "Valljátok meg bűneiteket egymás előtt." Nem vájkálva a bűnökben, hanem arról vallva, ami nyomaszt és megkötöz. Nem könnyű ez, de így békességet nyerhetünk - mégpedig a bűnvallást követő feloldozásban.

Drága kincs a békesség. Olyan valóságos érték, amely által nyilvánvalóvá válik a kegyelem is...

Mónus László

::Nyomtatható változat::