Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2004
- 9
- Különös gazdagság
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Különös gazdagság
A rendőrségi statisztikák szerint megszaporodott a vagyon elleni bűncselekmények száma. Az ember hazaérve ijedten látja a kifeszített ajtót, a feldúlt lakást. Ilyenkor ismeretlen tettesek után indul meg a nyomozás.
Van olyan fosztogatás is, amelyről nem lehet jegyzőkönyvet felvenni, mert nem egy lakás, hanem egy lélek marad kifosztottan. A tettes nem ismeretlen, csak éppen előállítani nem lehet, mert a besurranó bűnök fosztják ki s juttatják koldusbotra a lelkünket. A "tolvaj-bűnök" ellen nem véd a biztonsági zár, és a kárt nem téríti meg egyetlen biztosítótársaság sem. A bűn a profi betörők szakértelmével dolgozik. Kivárja a megfelelő alkalmat, nem hagy áruló nyomot, és mindig rátalál legszentebb értékeinkre. Ahová betör, mindent felforgat, és szánalmas üresség, szegénység marad a nyomában.
Jézus azért jött el e világra, hogy a bűn által kifosztott lelkünket gazdaggá tegye, és bővelködő élettel ajándékozzon meg. Ő azt akarja, hogy gazdagok legyünk szeretetben. Ne méricskéljük szűkmarkúan, kinek mennyi jár. Ne azt latolgassuk, vajon megéri-e. Áldozatot vállalva, lemondóan, a tékozlás örömével adjuk tovább a szeretetet, amelyet Isten ránk pazarolt. Szeretni csak tékozlóan lehet, és csak így érdemes.
Jézus azt akarja, hogy gazdagok legyünk örömben. Vannak ugyan örömeink, de azok csak tiszavirág-életű, olcsó örömök. Az igazi derű, a belső vidámság hiányzik a szívünkből. Pedig az örömhiány beteggé teszi a lelket. Az Istenre talált emberek mind arról vallanak, hogy örömmel telt meg a szívük. Jézus "nagy örömöt" hozott a világra, amint arról születésekor az angyalok énekeltek. Isten és az öröm összetartozik.
Jézus azt akarja, hogy gazdagok legyünk reménységben. A jövő mindig szorongat bizonytalanságával. Álmodozunk és tervezünk, de álmaink sokszor szertefoszlanak, és terveink nem valósulnak meg. Ezeknél a csalódásoknál is nehezebb teher a mulandóságunk. Jézustól azonban olyan reménységet kapunk, amely túllát földi életünk határán. Ez a reménység nem szégyenít meg, mert Jézusra épít, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
Jézus elvehetetlen, örök kincsekkel gazdagított meg úgy, hogy közben maga szegénnyé lett. Nem volt lakása sem. Egyetlen köntösét hagyta csak örökül, azon is kivégzői osztoztak. Olyan szegény lett, hogy végül a kereszten kellett meghalnia. "Mert ismeritek a mi Urunk Jézus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor 8,9)
Szomorú, hogy sokan szégyellik szegény szüleiket. Jézus tanítványai nem szégyellik Mesterük szegénységét. Sőt szegénységének "státusszimbólumát", a keresztet magasra emelve vallják: a mi Urunk szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. Ámen.
Ne engedd nékem irigyen néznem
Áldásod máson. Inkább ha látom,
Örüljek én is a testvér javán.
Rút kapzsiságtól, pogány rohanástól
A bűnnek útján sok múló kincs után
Őrizd meg szívemet, égi Atyám!
Elmúlik minden. De él az Isten
Változás nélkül. Ő meg nem rendül.
Igéje, terve, mint kőszikla, áll.
Kegyelme örök sok múló kincs fölött.
Halálos sebet a szíven behegeszt.
Test-lélek gyógyulást benne talál.
(Gerhard Pál énekét fordította Túrmezei Erzsébet)
Madocsai Miklós
::Nyomtatható változat::
|