evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Kedves Bea!

Engedje meg, hogy így szólíthassam, mert e rövid idő alatt is a szívembe zártam...

Nagy örömmel és várakozással olvasom az Evangélikus Élet lelki segély rovatát. Örülök, hogy végre ilyen rovat is születhetett. Meglátásom szerint igen jelentős, hézagpótló sorozatnak ígérkezik. Nem tudom, Ön milyen tanulmányokat folytathatott, hogy el merte vállalni ezt a szép, de sokszor nehéz, felelősségteljes szolgálatot. Feltételezem, hogy a végzettség mellett elhivatottsággal is rendelkezik. És ez fontosabb még a végzettségnél is!

Egyébként én is gyakorló nagypapa vagyok (és a gyülekezet felügyelője immár 25 éve). Az EvÉlet 2004. február 8-i számában szereplő levelet én is írhattam volna. Teljesen ugyanazokkal a problémákkal küzdünk mi is, mint a levél írója. A mi unokáink is középiskolások, és bizony erősen benne vannak a kamaszkorban. Általános tapasztalatom sajnos, hogy az ilyen korú fiatalok szinte minden templomból hiányoznak.

Messzemenően egyetértek Bea testvérnőmmel abban, hogy az imádkozás mellett csak a türelem és a szeretet segíthet. Az alapot megkapták. Én abban bízom és hiszek, hogy ez nem vész el, idővel visszatér szívükbe-lelkükbe, és újra Krisztus követői lesznek.

Köszönöm, hogy "meghallgatott". Munkájához, szép szolgálatához sok erőt és Istentől kapott bölcsességet kívánok szeretettel:

Id. Bánszky Pál (Tatabánya)

::Nyomtatható változat::