EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Nem tartozom azok közé az emberek közé, akik saját életútjukra visszatekintve azt hangoztatják: »Nem bánok semmit; ha lehetőségem adódna rá, mindent ugyanúgy tennék, ahogyan tettem!« Sokszor arra gondolok, hogy milyen nagyszerű volna, ha az egész életemet elölről kezdhetném. Jó volna tiszta lappal indulni még egyszer! Ezért aztán – különösen így, az új esztendő közeledtével – újra és újra elhatározom, hogy más ember leszek. Elhagyom a rossz szokásaimat, tudatosabban élek, és persze intenzívebb kapcsolatot ápolok majd Istennel… Kérem a lelkésznőt, hogy lásson el útravalóval ehhez az új kezdethez!”

Kedves Testvérem! Az új esztendő vezérigéjével szeretném köszönteni a bibliaolvasó Útmutatóból: „…könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Lk 22,32a) Ezeket a szavakat az Úr Jézus mondja, és boldog vagyok, hogy nem én, hanem személyesen ő ad útravalót Önnek az új esztendő hajnalán. Sőt annál sokkal többet ad: azt a drága ígéretet, hogy már imádkozott azért, hogy kedves levélíró testvéremnek, sőt mindnyájunknak a szívében el ne fogyatkozzék a hit. Mert hát elhatározhatjuk, hogy megváltozunk; megfogadhatjuk, hogy a jövőben jobban vigyázunk a vonalainkra, hogy nagyobb rendet tartunk majd magunk körül, hogy ebben az esztendőben udvariasabbak leszünk stb. De mindez üres fogadkozás marad csupán, ha nincs mögötte a Krisztusban újjá lett élet hite.

A keresztény élet specifikuma az, hogy nem a kicsitől jutunk el a nagyig, vagyis nem az egyre példamutatóbb életfolytatásunk jutalmaként nyerjük el az örök élet ajándékát, hanem miután Jézus Krisztus vére árán az isteni élet birtokosaivá lettünk, a Szentlélek nagy munkája által kezdődik meg bennünk a megszentelődés. Ez a folyamat utolsó óránkig tart. Nem szabad türelmetlenkednünk és fölösleges, irreális elvárásokat támasztanunk magunkkal szemben.

A bűn nyomorúsága szorongatni fog bennünket, amíg csak élünk. Pontosan ezért van szükségünk Jézusra. A Krisztusban történt beteljesedés után is, a benne adott és a tőle kapott ígéretekből él Isten népe. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mindezek majd csak a végső ítéletkor válnak befejezetté. Emberi létünk legszörnyűbb ínsége az, hogy messzire kerültünk az atyai háztól. Isten pedig olyan távolinak tűnik – nem látjuk az arcát. Többnyire teljes titok előttünk, hogy mi a terve az életünkkel. Talányosnak véljük a hallgatását, lassúnak a segítségét, érthetetlennek a döntéseit. De ha visszatalálunk az elveszett édenbe Jézussal, és őbenne maradunk, akkor gyümölcstermő lesz az életünk. Amíg tart a kegyelmi idő, addig minden új perc, óra vagy nap egy-egy újabb lehetőség arra, hogy Isten ismeretében növekedhessünk.

Nem szükséges megvárnunk ahhoz a naptári évfordulót, hogy jobban odaszánjuk életünket lelkünk királyának. De ha kedves levélíró testvéremmel együtt mások is úgy érzik, hogy ez a lélektani pillanat, vagyis január első napja a legkedvezőbb arra, hogy megragadják a kegyelmet, akkor is bizonyos vagyok abban, hogy Isten áldása kíséri majd szándékukat.

Legelőször is ki kell öntenünk a szívünket Istennek, meg kell vallanunk bűneinket az Úr szent színe előtt. Sajnos egyházunk tagjai között egyre elhanyagoltabb gyakorlat a magángyónás, pedig rendkívüli lelki áldások rejlenek benne. Szeretettel javaslom levélíró testvéremnek, hogy keresse fel lelkészét, és tegye le személyes bűnvallásban életének lelki terheit. Közvetlenül ezután pedig rendezze kapcsolatait felebarátaival. Úgy érzem, hogy azért nem tud továbblépni, fejlődni, növekedni hitében, mert ezt a lépést még nem tette meg. Tartson mindennap csendes időt. Az Útmutató alapján vagy egyéni tematika szerint olvassa az igét, alaposan tanulmányozva minden sorát. Ha lehet, egy füzetbe jegyezze is fel tapasztalatait. Rendszeresen imádkozzon, lehetőség szerint egy-egy előre meghatározott napszakban (például reggel és este), és ezektől ne térjen el, ragaszkodjon az Úr előtt töltött percekhez. Elengedhetetlen a gyülekezet közösségével fenntartott élő kapcsolat és a szolgálatvállalás is.

A szolgálat is egyfajta erőforrás! Nem mélyülhet el a hitünk, ha csak fogyasztók és nézők akarunk lenni Isten népében. Ha nem használjuk, nem kamatoztatjuk az Istentől kapott talentumainkat, akkor engedetlenek vagyunk vele szemben. Vigyázat! A legtöbb keresztény élete azért erőtlen és gyenge, mert ugyan hallgatja és olvassa az igét, de a benne felismert igazságoknak nem engedelmeskedik. Nem elég alázatos, nincsen benne bizalom Isten iránt, kételkedik az Úr erejében, mert nem látja olyan hatalmasnak őt, mint amilyen valójában.

Kedves Testvérem! Ha nem csupán új életstílusra, egészségesebb, stresszmentes életmódra vágyik, hanem valóban Istenben akar megújhodni, akkor életét neki kell odaszánnia. Áldozat nélkül nincs új élet. De nincsen olyan áldozat, amelyet ne lenne érdemes meghozni a mennyország kincséért! Bízd újra életedet Krisztusra! – szól a legdrágább újévi biztatás, és az esztendő vezérigéje megerősít ebben. Nála van a reménység abban, hogy mi, akik az ő oltalma alatt kezdjük, benne és vele járjuk majd tovább utunkat, hogy egykor aztán elfoglalhassuk azokat a hajlékokat, amelyeket nekünk készített elő Megváltónk.

Martin Gutl gyönyörű soraival kívánok kedves levélíró testvéremnek és a Lelki segély olvasóinak kegyelemben gazdag új esztendőt: „Mielőtt világra jöttél volna, irántad való szeretetem már működött. Szeretlek. Azért maradsz fenn, mert szeretlek. Nem fogsz meghalni, nem semmisíthetlek meg, mert szeretlek. Bármit teszel, veled megyek. Amint az anya akkor sem hagyja el gyermekét, ha az valami rosszat tesz, így én sem hagylak el, semmilyen esetben sem, mert szeretlek. Engedd magad te is szeretni.”

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::