Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Országos Múzeum új, időszakos kiállítását látva eszembe jutott a konfirmációm. Bár nem volt olyan régen, az emlékképek mégis megfakultak már. Akárcsak a konfirmációm napján készült fotó, amely a keresztelésemet megörökítő fénykép mellett foglal helyet az íróasztalomon. A két kép így folyamatában mutatja a magatehetetlen kisgyermekből majdnem felnőtt evangélikussá váló ember hitéletének főbb állomásait; s van még hely, később talán folytatható lesz a sor…

Vajon azok az emberek, akik a megsárgult fotókról néztek vissza rám a konfirmáció történetét bemutató kiállításon, hogyan folytatták életüket az első úrvacsoravétel után? Ott van-e íróasztalukon – legalább gondolatban – az esküvőjükön vagy éppen a gyermekeik keresztelésén készült fénykép? Hiszen evangélikusnak lenni valóban „folyamat”, amelynek csupán egy – bár kétségtelenül igen fontos – állomása a keresztelés és az azt megerősítő konfirmáció.

Elszomorít, ha arra gondolok, hogy hány konfirmandus szakad el végleg egyházunktól az első úrvacsoravétel után. Van, hogy hiába a megerősítés…? Ha a konfirmációt hitünk szempontjából nem egy állomásnak, hanem a végállomásnak tekintjük, akkor tényleg nehezen tudja betölteni a funkcióját. Bár számomra is meghatározó élmény volt a legelső úrvacsoravétel, nem lettem egyik pillanatról a másikra „evangélikusabb” vagy „hívőbb”. Sok gyónás és feloldozás, sok szívből vett úrvacsora szükséges ahhoz, hogy valaki igazán Krisztusra tudja bízni magát.

Egy teológiát végzett kedves barátom azt mondta: „Bár mindennap vehetnénk úrvacsorát!” Bizony, mennyei Atyánkkal egy asztalhoz ülni olyan nagy öröm, mellyel egyszerűen nem lehet betelni. A konfirmáció tehát nem a vég, hanem a kezdet: nem a tanulás vagy a hittanórák végét jelenti, hanem a Jézus Krisztusra bízott, új élet kezdetét!

Minden idén konfirmáló fiatalnak szívből ajánlom, hogy – ha teheti – tekintse meg a magyarországi konfirmáció történetét bemutató kiállítást. Az Evangélikus Országos Múzeum munkatársainak lelkiismeretes munkája révén könnyebbé válhat a felkészülés az „evangélikussá válás” útjának e szép lépésére: a konfirmációra.

Chladek Tibor

::Nyomtatható változat::