A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Március közepén kaptam az Úr Jézustól egy áldott csendeshetet, amelyen „hatalmasan szólt” az Úr igéje. Úgy mentem oda, hogy még egy utolsó esélyt adok magamnak. Tavaly öngyilkosságot kíséreltem meg. Életben maradtam, de továbbra sem láttam súlyosnak Isten-ellenes gondolataimat és tetteimet, ezért hamis, hazug bűnvallást tettem. Ebben az évben is el akartam dobni az életemet, hiszen tele volt hazugságokkal az egész. Tele voltam lelki sebekkel, haraggal, indulattal, gyűlölettel mindenkivel szemben. Isten ellen is lázadtam, nem akartam elfogadni a sorsomat. Egyik lelki testvérem hívott: „Gyere el a szarvasi csendeshétre, meglátod, hogy Jézusnál van megoldás, szabadulás mindenre!” Pár napnyi gondolkodás után eldőlt bennem, hogy elmegyek, hiszen mit veszíthetek? Egy „csendeshéttel” több vagy kevesebb nem számít.

Amikor Dánielt bedobták az oroszlánok vermébe, sértetlen maradt. Engem a sátán lökött bele a verembe, ahol lelkileg, testileg összezúzott. Három évtized traumáját cipelve olyan voltam, mint a Bibliában a vérfolyásos asszony, aki „sok orvostól sokat szenvedett” (Mk 5,26). Szüntelenül vádoltam magam a történtekért, vártam a szabadulást Jézustól, de nem kaptam meg, és nem értettem, hogy vajon miért. Kis mértékű gyógyulásaim voltak, de mélységében nem tudtam feldolgozni az engem ért nehézségeket.

A csendeshéten se beszélni, se imádkozni nem tudtam, nagyon elegem volt ebből a kettős életből. A sátán egy levegőtlen kalitkába zárt, és szinte figyelni is alig tudtam az alkalmakon. Azt azért láttam, hogy minden ige naponta rólam és nekem szólt.

Naponta többször – ájulásos rosszullétekkel – ide-oda dobált az ősellenség, hogy meg ne szabadulhassak kötözöttségeimtől, borzasztó halálfélelmeimtől. Ekkor már nagyon szenvedtem, a kínok kínját éltem át. Az egyik lelkésztől lelki imasegítséget kértem, majd ő egy idő után beleegyezésemmel behívta lelkésztársát is. Az Úr Jézus és lelki testvéreim tusakodtak értem, mert az ősellenség nem akarta feladni a tervét velem.

Az egyik lelkész testvérem olyan kérdéseket tett fel, amelyeket az Úr Szentlelke által kapott, és ekkor vettem észre, hogy most az Úr zárt körül minden oldalról. Még nem tudtam megszólalni. Ekkor következett a gonoszt megtagadó imádság, amely a sátán minden kötelékét el kellett, hogy szakítsa. Az Úr által az egyik lelkész mondta a tagadó imádságot előttem, én pedig kínok között utána. És az Úr Jézus által megtörtént az igazi áttörés! Az Úr leszaggatta harminc év rabbilincseit, és Jézus vére árán megszabadulhattam. Mint a vízáradat, elindult az imádság szívből és lélekből, és a beszéd is, amelyet Jézus adott ajkaimra. Feltört belőlem, hogy Jézus él! Végtelen öröm, hála, békesség, nyugalom áradt szét bennem!

Másnap reggel boldog örömmel dicsőítettem az Urat, szívből jövő hálaénekre, imádságra nyílt ajkam, és a rosszulléteimtől is megszabadított az Úr Jézus.

Testvéreim, az Úr Jézusért kérlek benneteket, egy pillanatot se várjatok, jöjjetek Jézushoz, aki kitárt karjaival vár titeket is! „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.” Helyettem, miattam, érettem halt meg Jézus a kereszten. Ő vár téged is! Kérlek, nyisd meg szíved, vár az atyai ház. Ahogy Fia drága vére árán engem elfogadott, téged is elfogad! Hidd el, ő téged is nagyon szeret, és végtelen a kegyelme. „Lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2,15)

„Isten Báránya, Te ott a Golgotán

Teljes győzelmet vettél a harc után.

Üdvöt találhat már az egész világ,

Mert megfizetted ott bűnünk váltságdíját;

Fennszóval hirdetéd a kereszten:

»Elvégeztem, elvégeztem!«”

(Halleluja 79,1)

F. E.

::Nyomtatható változat::