Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Kedd délelőtt, húsvét után. Még visszavágyakozva az ünnepbe, csak félig-meddig a hétköznapokban élve ülünk egy jó hangulatú, a boldog gyermekkort idéző Kaláka-gyermekkoncert után, a Millenáris park fogadójának galériáján a tavaszi napfényben Gryllus Dániellel. A gyerekzsivaj vadul tombol odalent, egy csöpp kislány (lehet mondjuk hároméves a „rajongó”) meglehetős közvetlenséggel elegyedik szóba a művésszel: „Szia!…” Kénytelen vagyok az ezer kérdéssel érkezett ifjú kis riportert türelemre inteni, hiszen én is kérdezni szeretnék: mégpedig a Gryllus testvérek és művésztársaik legújabb CD-jéről, a megzenésített középkori latin himnuszokat tartalmazó Amor Sanctusról.

– Honnan jött az ötlet, hogy Babits Mihály 1932-ben megjelent kötetéből válogassanak az új albumra?

– Annak, hogy bibliai verseket énekelünk, már – mondhatom – hagyományai vannak: az első ilyen témájú lemez a Pál apostol levelei alapján írott dalsorozat volt 1991-ben. Ennek a sikere indított arra bennünket Sumonyi Zoltán költő barátommal, hogy belefogjunk a következőbe: a Hegyi beszédbe, amely 1995-ben jelent meg. Itt keresendő a magja az Amor Sanctusnak. Pál apostol levelei esetében a korai magyar bibliafordítások strófaszerkezeteit használtuk (Balassiét, Tinódiét), a Hegyi beszédnél pedig Sumonyi Zoltán az Amor Sanctus középkori himnuszformáit alkalmazta Jézus mondatainak versbe formálásához. Némelyik szinte egy magyar népdal formája is lehetne! Zoltán barátomtól megkaptam a kötetet, végigolvastam, és nagyon tetszett. Nos, akkor „eltemetődött” az ötlet, de most megvalósult. A dallamok története külön érdekes: nem találtunk minden vershez ismert, korabeli dallamot, némelyik esetében viszont több variáns is akadt. Megkértem hát Mizsei Zoltánt, aki a Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékén tanít, hogy válasszon ki a strófaszerkezet és a kor tekintetében is hiteles dallamokat. Mai hangzású kísérettel szerettük volna átnyújtani az énekeket. A végeredmény tizenöt ének lett az ötven himnuszt tartalmazó kötetből. Az előadói gárda adott volt: Sebestyén Márta, Sebő Ferenc és a Kaláka együttes tagjai: Gryllus Vilmos, Radványi Balázs és én. Ez a „verséneklő gárda” tálalja tehát a középkor kincseit Babits Mihály fordításában.

– Van-e kimondottan evangélikus megfogalmazása, feldolgozása ezeknek a latin himnuszoknak?

– Azt hiszem, hogy nincsen. Lutheránusként nyilván én ezzel az attitűddel olvasom, énekelem őket, Mizsei Zoltán maga katolikus egyházzenész, de azt hiszem, ezeknek az Isten és az ember viszonyát középkori módon tükröző, egyetemes értékű, szép verseknek, himnuszoknak az előadásmódja nem felekezeti kérdés.

– Másképp nyúl hozzá a dalszerző egy szakrális szöveghez, a bibliai igeversekhez – a Hegyi beszédhez, Pál apostol leveleihez vagy a zsoltárokhoz –, illetve egy latin himnuszhoz, mint mondjuk egy József Attila- vagy egy Ady-vershez?

– Az a meglátásom, hogy gyakorlatilag nincs különbség. Az én dalaim bibliai ihletettségű előadói darabok. Akkor is, ha például a zsoltárok között több olyan is akad, amely már közösségben is használatos, sokfelé éneklik, és így liturgiai funkciót is kaphat. De alapvetően nem egyházzenét írok, a szakrális szöveget is előadom mint verset, mint dalt, mint József Attila műveit – akár az ő verseiből is lehetne szakrális szöveg egy bizonyos szituációban! A kettő között van átjárás, azt hiszem. Elsősorban református gyülekezetekben énekelik – igaz, hogy az eredeti, előadói tempónál lassabban – a zsoltáraimat. Hogy megszólaltatják őket, az igen nagy örömöt szerez nekem.

– Már elő is készítette ezzel a következő kérdésemet: az nem kétséges, hogy van missziói hatásuk ezeknek a daloknak, inkább az a kérdés, hogy milyen. Hogyan él tovább az énekelt szent szöveg, és hogyan vezet egy lelket Isten felé? Hogyan találkozik Ön ezzel a hatással?

– A tavalyi Szélrózsa találkozóról van egy nagyon szép emlékem: későn érkeztem vissza a szállásra egy koncert miatt, és arra ébredtem, hogy a reggeli áhítaton a közösség az általam megzenésített zsoltárt énekli… Jó érzés, ha az ember olyasmit ír, amit használni lehet. A másik pedig, hogy találkoztam már olyan emberekkel, akik az én CD-m hatására lettek templomba járók, váltak kíváncsivá az evangéliumra. Ahogyan nem a népművelés az elsődleges célom egy József Attila-vers előadásával, úgy ez esetben sem a misszionálás az első számú szempont, hanem az értékek felmutatása. De az ember ráérez a dolog ízére, és ha ennek missziói hatása van, annak nagyon örülök. Félreértés ne essék: nem szégyellném sem a népművelést, sem a misszionálást, sőt! De én egy „színpadi figura” vagyok, aki a kompozícióit úgy írja, hogy ezzel „tálalja”, nyújtja át magát a verset, s elgondolkodtatni kíván vele. Ugyanez vonatkozik ezekre a bibliai szövegekre is.

– Volt-e, illetve lesz-e élő lemezbemutató koncert?

– Koncerten elég nehezen reprodukálható az Amor Sanctus. Ehhez több példányban is jelen kellene lennünk, „meg kellene sokszorozódnunk”, hiszen egyszerre több hangszert kellene megszólaltatunk. A CD-n hallható, hogy bizony hangszerelési bravúrokra volt szükség a felvételekor. De a dalok közül néhány bizonyosan hallható, elénekelhető lesz élő koncertelőadásban is. Szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe viszont e helyütt az Énekelt Biblia című könyv bemutatóját, illetve a koncertet. Sumonyi Zoltán költő válogatott verseinek gyűjteménye az idei könyvfesztiválra jelenik meg, ebből az alkalomból adunk koncertet Vilmossal és Sebestyén Mártival április 23-án, 19 órakor a XII. Kerületi Művelődési Központban. Mindenkit szeretettel várunk!

Kőháti Dorottya

::Nyomtatható változat::