Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Kedd délelõtt, húsvét után. Még visszavágyakozva az ünnepbe, csak félig-meddig a hétköznapokban élve ülünk egy jó hangulatú, a boldog gyermekkort idézõ Kaláka-gyermekkoncert után, a Millenáris park fogadójának galériáján a tavaszi napfényben Gryllus Dániellel. A gyerekzsivaj vadul tombol odalent, egy csöpp kislány (lehet mondjuk hároméves a „rajongó”) meglehetõs közvetlenséggel elegyedik szóba a mûvésszel: „Szia!…” Kénytelen vagyok az ezer kérdéssel érkezett ifjú kis riportert türelemre inteni, hiszen én is kérdezni szeretnék: mégpedig a Gryllus testvérek és mûvésztársaik legújabb CD-jérõl, a megzenésített középkori latin himnuszokat tartalmazó Amor Sanctusról.

– Honnan jött az ötlet, hogy Babits Mihály 1932-ben megjelent kötetébõl válogassanak az új albumra?

– Annak, hogy bibliai verseket énekelünk, már – mondhatom – hagyományai vannak: az elsõ ilyen témájú lemez a Pál apostol levelei alapján írott dalsorozat volt 1991-ben. Ennek a sikere indított arra bennünket Sumonyi Zoltán költõ barátommal, hogy belefogjunk a következõbe: a Hegyi beszédbe, amely 1995-ben jelent meg. Itt keresendõ a magja az Amor Sanctusnak. Pál apostol levelei esetében a korai magyar bibliafordítások strófaszerkezeteit használtuk (Balassiét, Tinódiét), a Hegyi beszédnél pedig Sumonyi Zoltán az Amor Sanctus középkori himnuszformáit alkalmazta Jézus mondatainak versbe formálásához. Némelyik szinte egy magyar népdal formája is lehetne! Zoltán barátomtól megkaptam a kötetet, végigolvastam, és nagyon tetszett. Nos, akkor „eltemetõdött” az ötlet, de most megvalósult. A dallamok története külön érdekes: nem találtunk minden vershez ismert, korabeli dallamot, némelyik esetében viszont több variáns is akadt. Megkértem hát Mizsei Zoltánt, aki a Zenemûvészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékén tanít, hogy válasszon ki a strófaszerkezet és a kor tekintetében is hiteles dallamokat. Mai hangzású kísérettel szerettük volna átnyújtani az énekeket. A végeredmény tizenöt ének lett az ötven himnuszt tartalmazó kötetbõl. Az elõadói gárda adott volt: Sebestyén Márta, Sebõ Ferenc és a Kaláka együttes tagjai: Gryllus Vilmos, Radványi Balázs és én. Ez a „verséneklõ gárda” tálalja tehát a középkor kincseit Babits Mihály fordításában.

– Van-e kimondottan evangélikus megfogalmazása, feldolgozása ezeknek a latin himnuszoknak?

– Azt hiszem, hogy nincsen. Lutheránusként nyilván én ezzel az attitûddel olvasom, énekelem õket, Mizsei Zoltán maga katolikus egyházzenész, de azt hiszem, ezeknek az Isten és az ember viszonyát középkori módon tükrözõ, egyetemes értékû, szép verseknek, himnuszoknak az elõadásmódja nem felekezeti kérdés.

– Másképp nyúl hozzá a dalszerzõ egy szakrális szöveghez, a bibliai igeversekhez – a Hegyi beszédhez, Pál apostol leveleihez vagy a zsoltárokhoz –, illetve egy latin himnuszhoz, mint mondjuk egy József Attila- vagy egy Ady-vershez?

– Az a meglátásom, hogy gyakorlatilag nincs különbség. Az én dalaim bibliai ihletettségû elõadói darabok. Akkor is, ha például a zsoltárok között több olyan is akad, amely már közösségben is használatos, sokfelé éneklik, és így liturgiai funkciót is kaphat. De alapvetõen nem egyházzenét írok, a szakrális szöveget is elõadom mint verset, mint dalt, mint József Attila mûveit – akár az õ verseibõl is lehetne szakrális szöveg egy bizonyos szituációban! A kettõ között van átjárás, azt hiszem. Elsõsorban református gyülekezetekben énekelik – igaz, hogy az eredeti, elõadói tempónál lassabban – a zsoltáraimat. Hogy megszólaltatják õket, az igen nagy örömöt szerez nekem.

– Már elõ is készítette ezzel a következõ kérdésemet: az nem kétséges, hogy van missziói hatásuk ezeknek a daloknak, inkább az a kérdés, hogy milyen. Hogyan él tovább az énekelt szent szöveg, és hogyan vezet egy lelket Isten felé? Hogyan találkozik Ön ezzel a hatással?

– A tavalyi Szélrózsa találkozóról van egy nagyon szép emlékem: késõn érkeztem vissza a szállásra egy koncert miatt, és arra ébredtem, hogy a reggeli áhítaton a közösség az általam megzenésített zsoltárt énekli… Jó érzés, ha az ember olyasmit ír, amit használni lehet. A másik pedig, hogy találkoztam már olyan emberekkel, akik az én CD-m hatására lettek templomba járók, váltak kíváncsivá az evangéliumra. Ahogyan nem a népmûvelés az elsõdleges célom egy József Attila-vers elõadásával, úgy ez esetben sem a misszionálás az elsõ számú szempont, hanem az értékek felmutatása. De az ember ráérez a dolog ízére, és ha ennek missziói hatása van, annak nagyon örülök. Félreértés ne essék: nem szégyellném sem a népmûvelést, sem a misszionálást, sõt! De én egy „színpadi figura” vagyok, aki a kompozícióit úgy írja, hogy ezzel „tálalja”, nyújtja át magát a verset, s elgondolkodtatni kíván vele. Ugyanez vonatkozik ezekre a bibliai szövegekre is.

– Volt-e, illetve lesz-e élõ lemezbemutató koncert?

– Koncerten elég nehezen reprodukálható az Amor Sanctus. Ehhez több példányban is jelen kellene lennünk, „meg kellene sokszorozódnunk”, hiszen egyszerre több hangszert kellene megszólaltatunk. A CD-n hallható, hogy bizony hangszerelési bravúrokra volt szükség a felvételekor. De a dalok közül néhány bizonyosan hallható, elénekelhetõ lesz élõ koncertelõadásban is. Szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe viszont e helyütt az Énekelt Biblia címû könyv bemutatóját, illetve a koncertet. Sumonyi Zoltán költõ válogatott verseinek gyûjteménye az idei könyvfesztiválra jelenik meg, ebbõl az alkalomból adunk koncertet Vilmossal és Sebestyén Mártival április 23-án, 19 órakor a XII. Kerületi Mûvelõdési Központban. Mindenkit szeretettel várunk!

Kõháti Dorottya

::Nyomtatható változat::