Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Kétnapos szakmai konferenciára hívogatta az érdeklődőket egyházunk néprajzi munkacsoportja. A 250 éves a konfirmáció Magyarországon című szimpózium résztvevői a Deák téri evangélikus gyülekezet nagytermében március 31-én és április 1-jén a konfirmációval kapcsolatos népszokások vizsgálata mellett annak teológiai vetületével is foglalkoztak. A tanácskozás – melynek előadásait a tervek szerint írásban is megjelentetik – tartalmas programját az Evangélikus Országos Múzeum ekkor nyílt, új időszaki kiállítása tette még színesebbé.

Darázsfészekbe nyúltak ezzel a témával – értettek egyet a jelenlévők az előadásokat követő vita során. Hiszen a latin confirma (megerősítés) szóból eredő konfirmáció – amely elsődlegesen a hit megvallását, az első úrvacsoravételt, valamint a gyülekezet felnőtt tagjai sorába való felvételt jelenti – tartalmi és formai kérdéseket is felvető, összetett probléma. Éppen ezért hasznos és érdekes volt az előadások és a beszélgetések során körbejárni, hogy mit jelentett ez a szertartás egykor, és mit jelent ma.

A tanácskozás kezdetén Gáncs Péternek, a Déli Evangélikus Egyházkerület vezetőjének megnyitóbeszéde után elsőként a konfirmáció történetéről hallhattunk dr. Kertész Botond egyháztörténész jóvoltából. Mint kiderült, míg Németországban a konfirmáció történetének kutatása hosszú időre tekint vissza, addig hazánkban nincs irodalma, annak ellenére, hogy a pietizmus hatására jelent meg Magyarországon. Elterjedését Bárány János szuperintendens, felpéci lelkész 1756-ban írt egyházlátogatási utasítása igazolja, melyben konfirmációi oktatást rendel el. A 18. század végére általánossá vált az evangélikusok között, ám az oktatás, a vizsga és az istentisztelet ideje nemcsak vidékenként, de gyülekezetenként is különbözött. Az egységesítés igénye a 19–20. század fordulójára fogalmazódott meg. A több mint két évszázada meghonosodott hagyomány gyülekezeti életünk elválaszthatatlan részévé vált.

A történeti áttekintés után a konfirmáció teológiai megközelítése került előtérbe. Az Országos Egyházi Iroda igazgatója, ifj. Hafenscher Károly lelkész Liturgia-e a konfirmáció? – Az áldás pillanata és folyamata című referátumában kiemelte, hogy a kereszténység „elegyháziatlanodása” új, válaszra váró kihívást jelent, és igényli, hogy átgondoljuk a konfirmációt. Hiszen – mint mondotta – „a formák változnak, a szokások eltérőek, de a lényeg ma kommunikálhatóan izgalmas: eljut-e az áldás az áldatlan világban élő emberhez…?”

Ugyancsak erre a kérdésre kereste a választ A konfirmáció szerepe a gyülekezetépítésben című előadásában Gáncs Péter püspök. „Az alap a keresztség – hangsúlyozta –, amellyel egy adott egyházközség tagjai elkötelezték magukat arra, hogy gondoskodnak közösségük új tagjának hitbeli felkészítéséről. A konfirmáció – azzal együtt, hogy elsősorban természetesen Isten Lelkének munkája – tehát nemcsak a szülők, a keresztszülők és a lelkész, hanem az egész gyülekezet ügye.” A konfirmáció teológiai vizsgálata a konferencia első napján Balog Eszter doktorandusz kátétörténeti áttekintést nyújtó előadásával zárult.

Délután és másnap neves néprajzkutatók, valamint folklór szakos hallgatók konfirmációval kapcsolatos, népi jellegzetességeket ismertető előadásaival folytatódott az összejövetel. Ennek köszönhetően bepillantást nyerhettünk többek között – a hazai mellett – a halmágyi és a barcasági csángó evangélikus, valamint a ceglédi és a kalotaszegi református szokásokba. A találkozó záróakkordjaként megtekinthettük Győri János Sámuel lelkész filmes betétekkel gazdagított számítógépes prezentációját is.

A konfirmációról szóló érdekes és figyelemfelkeltő szimpózium a tervek szerint a közeljövőben az ünnep témakörének alaposabb átgondolásával folytatódik.

GaZsu

::Nyomtatható változat::