Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 15
- II. János Pál pápa emlékére
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
II. János Pál pápa emlékére
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a katolikus egyházfő emlékére múlt vasárnap az alábbi nyilatkozatot adta ki:
„Krisztusra bíztuk életünket, aki előbb szeretett minket, és jó Pásztorként életét áldozta értünk” – ezt írta II. János Pál pápa 2004-ben megjelent könyvében. Ő maga is huszonhét éven keresztül jó pásztorként vezette az egyházat. Szolgálata nyomán a világban és az egyházban döntő változások mentek végbe. A II. vatikáni zsinat nagyszabású pasztorális programja az élet sok területén konkrét valósággá vált. Az ő munkásságának is köszönhető egyházunk szabadságának kiterjedése. Átvezette az egyházat a harmadik évezredbe, ahogyan azt a saját különleges küldetésének is tartotta. Karizmatikus személyisége a pápai szolgálat egészen új stílusát valósította meg.
Mi, magyarok is, hívők és minden jóakaratú ember, hálával és tisztelettel gondolunk rá. Ő volt az első pápa a történelemben, aki Magyarországra látogatott. Különösen közel állt hozzánk, Közép-Kelet-Európa népeihez. Sok szentet és boldogot adott az egyháznak, köztük a 20. század vértanúit és hitvallóit, így magyar boldogokat is: Apor Vilmost, Batthyány-Strattmann Lászlót, Romzsa Tódort. Nagy törvényhozói művet hagyott hátra: a zsinat irányelvei alapján törvénykönyvet adott ki a latin egyház és a keleti katolikus egyházak számára. Különösen a volt szocialista országokban, de a világon másutt is újjászervezte a hierarchiát, sok új egyházmegyét és egyháztartományt alapított. A mai magyar püspökök szinte mindnyájan tőle kapták kinevezésüket. Néhányunkat ő maga szentelt püspökké. Ez különleges lelki kapcsolatot jelent számunkra.
Pápaságának ideje alatt jelentősen bővültek az Apostoli Szentszék diplomáciai kapcsolatai. II. János Pál pápa különleges szeretettel és nyitottsággal folytatott párbeszédet a keresztény testvérekkel, de a többi vallás képviselőivel is. Felejthetetlen emlék marad a római zsinagógában és a damaszkuszi Omajjád mecsetben tett látogatása és találkozásai, közös imádságai a fiatalok százezreivel és millióival. Sokan, nagyon sokan vagyunk, akik nemcsak tiszteltük és csodáltuk, de szívből szerettük őt.
Személye útmutatás és példakép számunkra: egy Krisztusra bízott élet példája. Ő is elmondhatta Szent Pál apostollal: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság koszorúja, melyet azon a napon megad nekem az Úr.” (2Tim 4,7–8)
::Nyomtatható változat::
|