EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Kedves lelkésznő! Idén töltöm be a nyolcvanadik életévemet, sokat éltem és sokat megéltem már. Az elmúlt tíz esztendőben szinte minden hozzátartozómat eltemettem. Isten vigasztaló szeretete azonban mindig mellettem volt. Tulajdonképpen az ő ajándékának tekintettem azt a kis szobakutyát is, amellyel mind ez idáig megosztottam magányomat. Sajnos a múlt héten kimúlt szegényke, és nagy fájdalmat okoz a hiánya. Ráadásul nem hagy nyugodni az a kérdés sem, hogy vajon üdvözülnek-e az állatok.”

Aranyos Ilonka néni! Közelgő születésnapja alkalmából is szeretettel köszöntöm az idős emberek zsoltárából vett idézettel: „Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.” (Zsolt 71,3) Köszönöm, hogy írt, hogy megosztotta velem bánatát.

Talán csak a gyermekek és az idős emberek értenek igazán jól az állatok nyelvén. Ők érzik, hogy az állatokról nem elég csupán fizikailag gondoskodni, hanem szeretni is kell őket. Az állatok várják és igénylik, sőt viszonozzák a szeretetünket. Mint Isten teremtményei, ők is csak a szeretet légkörében érzik igazán jól magukat. Közhelyszerű, de tény, hogy a kutya ősidők óta az ember négylábú barátja. Aki látta már kedvence meleg, barna tekintetében az őszinte együttérzést, amikor a gazdi maga bánatos volt, az tudja, hogy a mondás valóban igaz. Eszembe jut az a pillanat, amikor annak idején ötéves kislányom – megsimogatva kutyánk bozontos fejét – ezt mondta: „Csak te értesz meg engem igazán, Folti!” Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy Ilonka néni most szomorkodik elpusztult kutyuskája miatt, de arra vigyázni kell, hogy ez a kesergés ne haladja meg a természetes mértéket.

Kérdésével kapcsolatban érdemes két igehelyet fellapoznunk a Szentírásból: „…a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róm 8,21), és „…embert és állatot megtartasz, Uram” (Zsolt 36,7). Világos, hogy ezek az igeversek a teremtett világ szabadulásáról, megtartásáról beszélnek, amely teremtett világba természetesen beletartoznak az állatok is.

A kérdés csak az, hogy miből és mire szabadul meg valaki vagy valami. Az ember egyértelműen a bűntől és annak zsoldjától, következményétől, azaz a haláltól szabadul meg, és ehelyett örök dicsőségben lesz része az ígéret szerint (Róm 8,22–25). Az állatok természetesen nem vétkeztek, ezért – az emberekkel ellentétben – nem terheli őket erkölcsi bűn, sőt az állatok esetében ilyenről nem is beszélhetünk. Így az üdvösségük kérdéséről sem. Azt azonban tudjuk, hogy a teremtett világ Isten által megbízott „intézőjének”, az embernek az engedetlenségével az egész teremtett világ – beleértve a növényeket és az állatokat is – az emberrel együtt a halál uralma alá került. Ezért hervad a rózsa, pedig nemrégen még bimbózott, ezért hullanak el az állatok, ezért érezzük az enyészet dohos levegőjét mindenütt e földtekén.

Az emberi test azonban nem olyan, mint más élőlényeké. Az emberi test szellemi természetű lélekkel alkot létegységet. S bár az ember testét is hatalmába keríti a halál, a földi ember képe mennyei képpé lesz a feltámadásban (1Kor 15,49). „Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is. Így is van megírva: »Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.«” (1Kor 15,44–45) Amikor Isten megszabadítja majd a megváltott emberiséget a halál hatalmából, akkor szabadul meg ez alól az egész teremtett világ is. Ézsaiás próféciája költőien festi elénk ezt az időszakot (Ézs 11,1–10). Érdemes végigolvasni a szakaszt, és ezekben az igékben gyönyörködve erőt meríteni abból, hogy milyen lesz az a várva várt, eljövendő új kor, amelynek reménységünk szerint részesei lehetünk egykor. Mert be fog teljesülni a prófécia: „…és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,3c–4)

Kedves Ilonka néni! Szívből kívánok Önnek a feltámadott Krisztusba vetett biztos hitet, jó egészséget és megértő társakat! Számíthat imáimra:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::