Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A televízió már több ízben műsorára tűzte Steven Spielberg rendezésében a Schindler listája című filmet. Ez a megragadó mű egy, a második világháborúban lezajlott, valós történetet dolgoz fel.

Oscar Schindler a háború elején jól jövedelmező üzleteket bonyolít; számára a saját érdeke, gazdagodása az egyetlen szempont. A film nyomon követi, ahogyan ez a tehetős és önző ember lépésről lépésre átalakul a zsidók megmentőjévé, miközben minden vagyonát feláldozza. A náci párt tagjaként befolyását, anyagi javait veti latba, hogy embereket mentsen meg a haláltól. A film címében szereplő lista ezeregyszáz ember nevét tartalmazza. Akinek a neve szerepel a felsorolásban, annak ez az életet jelenti, aki pedig hiányzik a listáról, az a koncentrációs táborba jut.

Oscar Schindler – ahogy telik az idő – egyre nagyobb áldozatokat hoz „embereiért”. Több esetben az életét kockáztatja, amikor a kiélezett politikai helyzetben náci vezetőket veszteget meg annak érdekében, hogy szemet hunyjanak kevéssé burkolt mentőakciói láttán. Ugyancsak veszélyes helyzetbe kerül, amikor Auschwitzból igyekszik visszaszerezni az adminisztrációs tévedésből odairányított nőket. Nem kevésbé kockázatos az a vállalkozása sem, amikor hadiüzemmé alakított gyárában szándékosan selejtes töltényeket gyárt, majd – zsidó származású könyvelője legnagyobb megdöbbenésére – az összes megmaradt pénzét abba öli, hogy megfelelő minőségű töltényeket vásároljon, amelyeket a saját gyártásúak helyett ad tovább, nehogy bezárják a gyárat, és halálba küldjék a munkásokat. Közben cinkosan a könyvelőre kacsintva megjegyzi, hogy nagyon szomorú lenne, ha a gyárában használható fegyvereket gyártanának. Amikor a háború véget ér, Schindler megítélése megváltozik a világ szemében. A látszólag az elnyomók oldalán álló emberből üldözött válik, menekülnie kell.

A film legmegrendítőbb jelenete, amikor a háború végén búcsút vesz „zsidóitól”. A megmentett emberek hálájuk jeléül egy aranygyűrűt ajándékoznak neki, amelybe a Talmud egy sorát vésik: „Aki egy embert megmentett, mindenkit megmentett.” Schindler pedig összeroppan, és könnyes szemmel, értetlenül mutat az autójára, hogy annak árán még legalább tíz embert megmenthetett volna. Vagy a horogkeresztes arany kitűzőjét eladva egy újabb embert. Mindenki megrendül körülötte, és bizonygatják, hogy mindent megtett, amit csak lehetett, ő mégis a felelősség súlya alatt öszszetörve távozik a gyárból.

A cikk címében utaltam arra, hogy Istennek is van egy listája a megmentendőkről. Ám ő nem ért lehetőségei végére, nem korlátozta cselekedetét az anyagi javak szűkössége. Isten „történetének” végén nem lesznek olyan szívszorító képsorok, amelyeken majd azon kesereg, hogy talán nem tett eleget, s hogy esetleg lett volna módja többet tenni… Nem! Ő mindenkiért mindent megtett, ami csak lehetséges volt, mert semmit sem tartott meg önmagának, hanem mindent feláldozott megmenekülésünkért. „Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.” (Zsid 2,8b–9)

Ebből az igéből is felragyog előttünk, hogy Jézus Krisztus áldozata olyan tökéletes volt, hogy az semmiféle hiányt nem szenved, és kiegészítésre sem szorul.

Horváth Mária

::Nyomtatható változat::