EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 17 - Nyár

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Nyár

Nyár dereka volt, csendes, halk szélzúgásos délután, a legutóbbi nyár egyik jeltelen délutánja, senki nem gondolhatta most inkább, mint tavaly vagy azelőtt, hogy élete legutolsó nyarán szemléli azt, ahogy az akácok fürdetik koronájukat az enyhe szélben és a virágok arcukat a lemenő napban. Miért gondoltuk volna idén inkább, mint tavaly vagy előbb, hogy ez így, az ő társaságában már soha többet? Szelíd és magukra mit sem adó akácok, egy olyan kertben, amely akár ligetnek is vélhető, ahol nincs kerítés, de tudható, hogy hol kezdődik a szomszédság, talán még az állatok is tudják, akik át-átjárnak, hogy szagolgassanak, kaparásszanak, hozzádörgölőddzenek fölpúposított gerinccel. Át-átlép a szomszédasszony is, dolga nincs vele, hiszen szükséget nem szenved.

Falu? Néhány ház valahol a zalai dombok közt, ahogy a terep engedi, egyik feljebb, a másik valahol a mélyben, ez erre néz, amaz hátat vet emennek. Végtelen szegénység és szegényesség, csak éppen minden megvan, ami kell. Öreg bútorok, karosszék és íróasztal meg ágy, a papírokon írás, egy olyan kéz alól, amely még a történelmi országban tanulta a szépírást, saját kezűleg barkácsolt eszközök, tárgyak, csomókban, halmokban, kupacokban, amit a kert megterem, méhes, pannon csönd, a mindennapi lét megismerhető és elmondhatatlan titkai. Örök nyarak. Mindig egyedül, de soha nem magányosan.

Az öregember ülve is mintha magasabb lett volna, mint a mellélépők, a gyermekei s azok barátai. Talán mert széke alatt nemcsak a gyanútlan zalai föld húzta meg magát észrevétlenül, hanem az idő, az egész huszadik század. Az öregember nekik háttal ülve is tudta, hogy mit tesznek éppen, és mire vágynak a gesztenyefái, fönt a domboldalban, őz- és vaddisznócsapások hurkaiban, szelíd fácánrikoltásban. Főleg az a hatalmas, amit ő ültetett java férfikorában, tehát évtizedekkel ezelőtt; kétágú irdatlan törzse már rég átfoghatatlan, terméseit szétszórja őszről őszre, hogy azok majd a városban szolgálják a karácsonyi családi együttléteket. Ha nem is minden szem termése a fáknak, hiszen a természet évről évre úgy dönt, hogy egyik-másik elrejtőzhet az avarban, hogy majd valamelyik tavaszon mint izmos palánta jelentse be jogát az élethez.

Az öregembernek a haja fehér volt, tekintete és az egész lénye vakítóan tiszta, kilencvenévesen is magától értetődően ajánlotta, hogy ki- és fölnevel egy-egy gesztenyefát az arra érdemeseknek. A gesztenye lassan növő fa, aki valaha látta virágozni, annak túl sok kívánsága már nem lehet a természethez. Azt mondják, az öregember pap volt valamikor, végigszolgált számos évtizedet és falut. Mindig falusi lelkipásztor volt, de beszédén semmi kenetesség, és nyoma sincs azok fellengzősségének, akik a közembereknél közelebb vannak a szentséghez. Tudás viszont sugárzott belőle, nem az ismeretek, a műveltség és nem is a tapasztalatból összesűrűsödött tudás, hanem valami meghatározhatatlan létismeret, amely tartás is egyben, amely tehát idő is, és az idővel bánni tudó erkölcs. Amely tehát időtlenség. Amelyet nem lehet hirdetni, követésre ajánlani, csak képviselni. Élőszóban és írásban, a szószékről lejőve, egy magasságba jutva a többi emberrel. Soha fel nem téve a kérdést, hogy „Ki vagyok én?” és „Mi végre vagyok én?” Ezek – hite szerint – már eldőltek tőle függetlenül. Nincs más dolga – gondolhatta –, mint ennek megfelelően élni. Végtelen szabadságban – a gondviselő akarat minden rezzenésére figyelve, azaz a szabadság és a kötelességtudás szüntelen mámorában.

Aki együtt volt vele, ha csak órákra is, egy dologban biztos lehetett: a világban rend van. Most, hogy elment, ránk testálva emlékeit, szavait és gesztenyefáit a poros-saras zalai lankákon, most, a bizakodó tavaszban nem gondolhatunk másra bánatosan derült szívvel, mint arra, hogy a világban rend van. A létezésnek van rendje és szerkezete, van iránya és oka. És van sugárzása, amely nem vakít, csak körülfog.

Alexa Károly


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
A gyülekezet
Élő víz
A jövő zenéje
Isten listája
Egyházunk egy-két hete
Megmentett örökség
Lelkésziktatás Szolnokon
A jelen tényei és a jövő reménységei
Alapkőletétel Balatonfüreden
Keresztutak
Megválasztották Róma 265. püspökét
A család a szeretet mesterműve
Képzelt riport egy oklevél átvétele ürügyén
Életmenet a holokauszt-emléknapon
Emlékkoncert a baracskai büntetés-végrehajtási intézetben
A Duna Televízióval Sajógömörben
Kilencven évvel ezelőtt történt az örmény népirtás
Könyvajánló
Evangélikusok
Emlékezés Mátis István nyugalmazott lelkészre
Nyár
Természetbúvár és császári matematikus
e-világ
Az élet értelméről
Keresztény szemmel
Mégis, kinek a halála?
A békés eltávozás
A hét témája
Dietrich Bonhoeffer (1906–1945)
Flossenbürg
Egy Krisztust követő élet ma is hiteles példája
Utolsó leveléből
Hiszünk egy új, jobb világ lehetőségében
Dietrich Bonhoeffer szokatlan hazafisága
A közelmúlt krónikája
Mulandóságra ítélt eszközökkel is az örömüzenetet kell átadnunk
Vallomás
A tavaszi hadjárat előkészítő ütközete
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Gyógyító zene
Zavarban a „Gibson-milícia”
A vasárnap igéje
Templomi csendháborítás
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Kóros rajongás?
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 17 Nyár

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster