EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 17 - A tavaszi hadjárat előkészítő ütközete

A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

A tavaszi hadjárat előkészítő ütközete

A Pest-Budai Petőfi Egyesület március 20-án autóbusz-kirándulást szervezett a Tokaj–Tarcal–Bodrogkisfalud–Bodrogkeresztúr útvonalon. Az érdeklődőket dr. Kedves Gyula, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatóhelyettese tájékoztatta arról a kevéssé ismert, győztes ütközetről, amely ebben a térségben zajlott 1848. január 22–23-án.

A hadtörténész érdekes előadást tartott az egymással szemben álló csapatokról. A szabadságharc honvédségének a nyelve a német volt, alkalomadtán a francia. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy egyes katonai szakkifejezéseket nem tudtak megfelelően lefordítani magyarra, másrészt teljes egészében idegen ajkú légiók is tartoztak a seregbe. A lengyel és az olasz légió fontos szerepet játszott a szabadságharcban: lelkesen harcoltak a magyar és a világszabadságért anélkül, hogy tudtak volna magyarul. Czetz János ugyan elkészítette a magyar hadi szótárt, de ez nem vált általánosan ismertté.

Az előadó szerint azért a magyar szabadságharc tartott a legtovább 1849-ben, a „népek tavaszán”, mert tanult katonatisztek vezették a magyar hadsereget. Legtöbbjük az osztrák katonai akadémián szerezte tudását. Súlyos erkölcsi problémát jelentett számukra, hogy a katonai eskü szembekerült a haza szolgálatával. Az uralkodó katonájának esküdtek fel, de a törvényes magyar kormány törvényeit kellett megvédeniük – az uralkodó ellenében. Ezért haboztak sokan, amikor a támadó osztrákok ellen kellett fordítaniuk a fegyverüket. Nemegyszer saját volt tiszttársaikkal álltak szemben. Az ellenséges oldalon is sok magyar tiszt harcolt, és a magyar honvédsereg folyton várta, hogy átálljanak a magyar oldalra. Tudjuk, hogy ez sokszor meg is történt. Közben az osztrák oldalon is abban reménykedtek, hogy a magyar szabadságharc ügye mellé felsorakozott tisztek visszatérnek a császár pártjára, vagy amint ők mondták: a törvényesség mellé.

Már akkor is létezett a „beszervezés”, legalábbis próbálkoztak vele az osztrákok. Elfogtak magyar katonákat, és mielőtt elengedték volna őket, egy nyomtatványt adtak a kezükbe, hogy terjesszék a honvédek között. Ebben Schlick tábornok felhívása volt olvasható. Azt ígérték, hogy aki átáll az osztrák oldalra, kegyelmet kap. A katonák felháborodottan adták át a nyomtatványokat a magyar parancsnokságnak; nem akadt közöttük áruló.

Problémát jelentett, hogy mindkét seregnek ugyanolyan barna posztóból készült az egyenruhája. Sok tévedés történt emiatt, hiszen sem a beszédük, sem a ruhájuk nem különbözött egymástól; több alkalommal a saját katonáikra lőttek mind a két oldalon. Ennek elkerülése érdekében Schlick tábornok kötelezővé tette katonái számára egy, a kalapjuk mellé tűzött fehér szalag viselését.

A nehézségek fokozódtak, amikor január 22-én az egész területre átláthatatlan köd ereszkedett. Ebben a kedvezőtlen időjárásban egyik fél sem vethette be eredményesen a tüzérségét. Azt mondják, hogy a császári és királyi haderő órákon át lőtte a tarcali temetőt, mert a hatalmas ködben a temető fejfáit magyar honvédeknek vélte…

A csata tétje az volt, hogy ki birtokolja Debrecent, a forradalmi kormány székhelyét.

A magyar seregek több részből álltak. Egyebek mellett itt harcolt maga szervezte szabadcsapata élén Oroszhegyi Józsa, a márciusi ifjak egyike. A kemény hidegben befagyott a folyó, így könnyen ment az átkelés, hiába robbantották fel a hidat az osztrákok. A magyar hadsereg élén Klapka György állt, de fontos szerepet töltött be Vetter Antal, Répássy Mihály is. Dembinszky Henrik, a derék lengyel „hadnagyvezér” nem volt alkalmas a fővezéri feladatra, ezért sokak követelésére leváltották tisztségéről. Mészáros Lázár fővezérré választása sem volt szerencsés. Klapka azonban már bebizonyította, hogy tudása, egyénisége alkalmassá teszi erre a posztra; diadalra vitte a magyar csapatokat a döntő bodrogkeresztúr–bodrogkisfaludi ütközetben. Ez a győzelem erőt és magabiztosságot adott a honvédeknek; látták, hogy tudnak győzni is. Ez teremtette meg a győztes tavaszi hadjárat lehetőségét.

Bodrogkisfalud országútja mellett egy szépen gondozott emlékmű áll; négy oldalán a küzdelemben elesett magyar honvédek nevei olvashatók. A díszsírhelyen emléktábla őrzi az első világháborúban hősi halált halt, ottani hősök nevét. Mintegy hatvan név sorakozik katonás rendben az emléktáblán.

Nemrég a falu közös akarattal, anyagi áldozat vállalásával mellszobrot állíttatott Klapka Györgynek. A gyönyörű szobor Veres Gyula Alpár szobrászművész alkotása. A mögötte álló szép, hatalmas és korszerű iskolát is Klapka Györgyről nevezték el. A lelkes helybeliek közadakozásból a helység egy magaslatán nagyméretű emlékművet is állítottak a Tarcal–Bodrogkeresztúr–Bodrogkisfalud határában lezajlott fontos és győztes ütközetnek. Ezzel példát adtak arra, hogy miként őrizheti meg a múlt értékeit egy kicsiny település.

Berényi Zsuzsanna Ágnes


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
A gyülekezet
Élő víz
A jövő zenéje
Isten listája
Egyházunk egy-két hete
Megmentett örökség
Lelkésziktatás Szolnokon
A jelen tényei és a jövő reménységei
Alapkőletétel Balatonfüreden
Keresztutak
Megválasztották Róma 265. püspökét
A család a szeretet mesterműve
Képzelt riport egy oklevél átvétele ürügyén
Életmenet a holokauszt-emléknapon
Emlékkoncert a baracskai büntetés-végrehajtási intézetben
A Duna Televízióval Sajógömörben
Kilencven évvel ezelőtt történt az örmény népirtás
Könyvajánló
Evangélikusok
Emlékezés Mátis István nyugalmazott lelkészre
Nyár
Természetbúvár és császári matematikus
e-világ
Az élet értelméről
Keresztény szemmel
Mégis, kinek a halála?
A békés eltávozás
A hét témája
Dietrich Bonhoeffer (1906–1945)
Flossenbürg
Egy Krisztust követő élet ma is hiteles példája
Utolsó leveléből
Hiszünk egy új, jobb világ lehetőségében
Dietrich Bonhoeffer szokatlan hazafisága
A közelmúlt krónikája
Mulandóságra ítélt eszközökkel is az örömüzenetet kell átadnunk
Vallomás
A tavaszi hadjárat előkészítő ütközete
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Gyógyító zene
Zavarban a „Gibson-milícia”
A vasárnap igéje
Templomi csendháborítás
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Kóros rajongás?
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 17 A tavaszi hadjárat előkészítő ütközete

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster