EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 34 - A zsiráf

Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A zsiráf

Józsefkének (annak a mulatságos kölyöknek, akinek előrefelé nőtt a haja) két nagybátyja volt. Ezek merőben különböztek egymástól.

Az egyik, az öregebbik a Szent Komaasszonyok utcája közelében lakott, a kolostor melletti sikátorban, a földszinten. („Én már jobb szeretem a földszintet, szentatyám – szokta mondani –, mint azokat a modern csalafintaságokat, emeleteket meg miegymást.”) Tágas szobában tanyázott, vaskos vén salabakterek között. A könyvek polcokon sorakoztak, s félig megrágta őket a szú – azért csak félig, mert közben belehalt az unalomba, bár teli volt még fával a szája. Előfordult, hogy Józsefke egyik látogatása alkalmával meglökte a polcot, s fejére esett egy könyv; a gyerek összerogyott, s a nagybácsi szolgálója patikába kellett hogy menjen, sebkötő pólyáért. A könyv címe így hangzott: A szellem az anyag ellen.

A bácsi soha nem hagyta el szobáját. Mindig ott ült magas pulpitusánál, és írt. Könyvet. Érdekes mű lehetett; negyven év óta szünet nélkül dolgozott rajta. Munkájának alaptétele e szavakban foglalható össze: „A világ rövid a priori leírása, avagy milyen lenne a világ, ha a föld nem gömbölyű lenne, hanem megfordítva.”

Egy alkalommal Józsefke megkérdezte a bácsit:

– Bácsikám, milyen a zsiráf?

A bácsinak fogalma sem volt arról, hogy milyen a szóban forgó állat, mert huszadik életévétől kezdve fent említett művét írta, s nem lépett ki a szobájából. S nem is olvasott egyebet, csupán bonyolult értekezéseket az abszolút eszméről, az abszolút akaratról, a világ szubjektív eszményiségéről, az atranszcendentalitásról, az élmények őskomlexivitásáról és a szolipszizmusról, no meg az imént emlegetett A szellem az anyag ellen című könyvet.

Hát húszéves koráig mit csinált? – kérdezitek.

Nos, húszéves koráig annyira foglalkoztatták a pattanások, amelyek sehogy sem akartak eltűnni az arcáról, hogy örökösen a tükör előtt ült. Az állatkertbe pedig azért nem ment el soha, mert attól félt, hogy ott szemtanúja lehet az állati élet parázna jeleneteinek.

Unokaöccsének kérdése meghökkentette, de ügyesen leplezte zavarát. Merthogy még csak nem is az agnoszticizmus, hanem a tiszta metafizika híve volt. Buzgó vakhite életének eddigi hatvan esztendeje alatt hozzászoktatta a bizonyossághoz, hogy a világegyetem lényegének ismerete kezdettől fogva a priori kinyilatkoztattatott az embernek; így hát a zsiráf ismerete csupán csekélyke részletkérdés volt az egyetemességben.

– Gyere el holnap – válaszolta –, akkor majd megmondom.

A fiúcska távozása után a nagybácsi behúzta a függönyt, gyertyát gyújtott, s egy halálfejet tett az asztalra. Fél éjszaka feküdt kitárt karokkal, arcra borulva a földön, fél éjszaka a könyveit bújta.

Másnap megjelent Józsefke.

– Szeretnéd tudni, hogy milyen a zsiráf? A zsiráf olyan állat, aminek három lába van, lófarka, a fején szarvak, s kizárólag tejfölös gombát eszik. Elmehetsz.

– És télen mit eszik? Amikor nincs gomba?

– Télen savanyított gombát eszik.

Józsefke megköszönte és elment. Ez a nagybátyja mindig bátortalanná tette, s tiszteletet ébresztett benne. De a zsiráfügyet mégsem érezte elintézettnek. Főleg a gomba miatt.

Elhatározta, hogy fölkeresi a másik nagybátyját.

Ez a másik nagybácsi, ahogy az néha előfordul egy családban, egészen másmilyen volt, mint az első. Mindketten úgy tettek, mintha nem ismernék egymást. Ez a bácsi igen tevékeny életmódot folytatott: újságszerkesztő volt.

Ezt a nagybácsit sosem lehetett otthon találni, úgy elfoglalta a munkája. Józsefke felhívta telefonon a szerkesztőségben.

– Halló, bácsikám, itt Józsefke!

– Parancsolj, elvtársam!

– Bácsikám, szeretném megkérdezni, milyen a zsiráf.

– Nézd meg az Előadók kézikönyvében!

– Nincs benne.

– Akkor a Ludwig Feuerbachban.

– Azt is kivettük már, de abban sincs.

– Akkor az Anti-Dühringben.

– Abban sincs.

– Benne kell lennie!

– De ha nincs!

– Hogyhogy?! Az Anti-Dühringben sincs? Mit képzelsz tulajdonképpen?!

A bácsi lecsapta a kagylót.

Valaha, mikor olyan kicsiny fiú volt, amilyen Józsefke most, látott egy zsiráfot, képen, az Állatvilág sorozatban. Ezeket a képeket a Kneipp cég mellékelte ingyenes reklámként a cikóriadobozokhoz. Ezért ennek a nagybácsinak volt valami fogalma a zsiráfról, de nem akarta bevallani, mert ez még a háború előtt volt, a reakciós világban. Ezért meghagyta, hogy senkit se eresszenek be a dolgozószobájába, s nekilátott a marxista szakirodalom tanulmányozásának. Ám Józsefkének igaza volt. Sem a Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia alkonya, sem az Anti-Dühring, sem A tőke nem magyarázta meg a zsiráfot. Sőt elő se fordult bennük a „zsiráf” szó!

Sorra tanulmányozta a legkisebb cikkeket is, aztán dermedten bámult maga elé: mérlegelte a helyzetet. A következő gondolatok cikáztak át az agyán:

Bevallja a Kneipp-cikóriát? Nem, ezt nem akarta. Úgy vélte, ez ama százezrek mögé szorítaná vissza, akiknek a háború előtt még cikóriára sem telt.

Kijelentse, hogy nem tudja, milyen a zsiráf? Nem, ezt se lehet. Hová lenne a presztízse? Annyira magáévá tette az objektív világ megismerhetőségének tézisét, hogy köztudomású lett: immáron mindent tud. S még ha nem tudott is valamit, szentül hitte, hogy ezt nem szabad bevallania.

Végül – megkeresse a zsiráf leírását valamilyen állattani szakkönyvben? Nem, ezt sem teheti, semmi áron, ez afféle szakmai leszűkülés lenne, az objektivista tudomány mocsarába süllyedés.

Mikor Józsefke ismét felhívta telefonon a zsiráf ügyében, nyersen rámordult.

– Zsiráf nincs. Ha akarod, megmondhatom, milyen a kutya vagy a nyúl.

– Hogyhogy… nincs zsiráf?

– Nincs hát. Se Marx, sem Engels, sem nagy folytatóik nem írnak a zsiráfról. Ez azt jelenti, hogy nincs zsiráf.

– De…

– Mi az, hogy „de”? Miféle „de”?…

Józsefke letette a kagylót, nagyot sóhajtott, azután fölkeresett egy bizonyos fiatalembert, az iskolai úttörőcsapat pártfogóját.

Ez a fiatalember normális volt. Így szólt:

– Nincs nagyobb gondod? No, akkor várj szerdáig. Elmegyünk az állatkertbe, ott a helyszínen utánanézünk a dolognak.

És csakugyan elmentek, megnézték a zsiráfot, megbeszélték… Józsefke megköszönte szépen, s elindult a gesztenyesoron át hazafelé, mély gondolatokba merülve, egy gallyacskával végigzörgetve a kerítések vasrúdjait. Útközben eladta iskolatáskáját, aztán betért egy írószeres boltba, majd egy virágkereskedésbe.

S másnap, pont délben egy küldönc állított be a szerkesztő-nagybácsi hivatalába; egy szép rózsacsokrot hozott, ilyen levélkével:

Édes Öcsém,

mért nem nézel be már egyszer hozzám? Elbeszélgethetnénk közös fiatalságunkról, a családról, Józsefkéről, a zsiráfokról…

Adjon Isten jó egészséget.

Szerető bátyád

Az első nagybácsi pedig, mikor Józsefke következő látogatása után ismét hozzáfogott nagy művéhez, a tintatartóban egy döglött egeret talált.

Az ilyen kisfiúknak két rózsacsokorra már nem futja a pénzükből.

Slawomir Mrozek


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Misszió – sugárzó istentisztelettel
Élő víz
Mi a kincsed?
A Békecsapat
A zsiráf
Segítőkészség…
Heti útravaló
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Püspökválasztás előkészítése az Északi Evangélikus Egyházkerületben
Az élet vize Nógrádban
Nemzetközi egyházzenei tábor Békés megyében
Keresztutak
Emlékezés – híd a jövő felé
Evangélikusok
Isten „érmés” talentumosa
Maradandó élmény
e-világ
Isten környezetvédő!
Keresztény szemmel
A közös elszántság és az egy szent akarat ünnepe
A lélek igazi tápláléka
A hét témája
Nem csupán uralkodói jelvény
Augusztus 20. és az egyházak
Dr. Veres András római katolikus püspök
Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök
Ittzés János evangélikus püspök
Mészáros Kálmán baptista egyházelnök
Csernák István metodista szuperintendens
Polnauer Sándor főrabbi
evél&levél
„Gondolkodhatunk együtt tovább a szerelemről…”
Válasz a hozzászólásokra
Becsüljük meg Isten ajándékait!
Gyermektábor Telekgerendáson
Figyeljünk oda a pályázati kiírásokra!
Mennyibe kerül?
A közelmúlt krónikája
Úton járók a Szigeten
Gyöngy a sárban
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
„Földrészeket átfogó énekesek”
Szent István a néphagyományban
Totus Lutherus
Kata Uram!
Nem mi írtuk...
Legszebb nyári élményeim
Történet Bolond Lináról és a Vörös Hadseregről, a töltelékes kontyról meg a nagyanyámról
Ballada a költészet hatalmáról
A vasárnap igéje
Történet a mint(h)a-halászokról
„Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt”
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
Szószóró
Nemzetközi ifjúsági találkozó Németországban
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 34 A zsiráf

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster