Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A soproni gyülekezet tekinthető egyházunk legrégebbi evangélikus közösségének. Az idén, augusztus 21-én ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a soproniak egyházközségük fennállásának 440. évfordulójáról. Az úrvacsorás ünnepi istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette az igét Jel 3,1–6 alapján. A liturgiában Gabnai Sándor, Hegedűs Attila és Menke Volker soproni lelkészek szolgáltak.

Luther tételeinek kitűzése után öt évvel, 1522-ben már a Fő téri – akkori – Kecske templomban egy Krisztoforosz nevű szerzetes a reformáció szellemében prédikált. A gyülekezetté szerveződés viszont csak 1565-ben indult meg, amikor az első evangélikus lelkész – Gerengel Simon – megérkezett a városba.

A gyülekezetet alapító Gerengel Simon az alsó-ausztriai Pöttschach városában született. Teológiai tanulmányait feltehetően Bécsben végezte. Először Aspangban lett lelkész; már ekkor Luther szellemében kezdett prédikálni. Később elmozdították hivatalából, és Salzburgba hurcolták, ahol a várbörtönben tartották fogva. Szabadulása után 1564-ben Burgbernheimbe hívták meg.

Gerengel már korábban is kapcsolatban állt a várossal, mivel soproni leányt vett feleségül. 1565-ben is éppen soproni rokonainál volt látogatóban, amikor felkérték, hogy hirdesse az igét a Szent Mihály-templomban. Faut Márk krónikája szerint az ottani hívek még soha nem hallottak az övéhez fogható prédikációt. Ennek köszönhetően a városi tanács meghívta prédikátornak. 1565 októberében foglalta el hivatalát.

Érdemes megjegyezni, hogy a prédikáláson és lelkipásztorkodáson kívül irodalmi munkásságával, templomi és iskolai könyvek szerkesztésével is foglalkozott. 1569-ben adta ki kátéját Catekismus címen, ezenkívül imádságos és énekeskönyvet is adott gyülekezetének. Az általa gyűjtött énekek szolgáltak alapul a később, 1700-ban kiadott soproni énekeskönyvhöz. Az általa összeállított agendát egészen 1828-ig használták. A soproni iskolát már határozottan a reformáció szellemében fejlesztette tovább. Népiskolát is létrehozott, ahol anyanyelvükön részesülhettek oktatásban a polgárok gyermekei.

Ünnepi igehirdetésében Ittzés János hangsúlyozta, hogy az egyház jövője a nagyvárosokban dől el. Az egyházi élet folytonosságának és a gyülekezetek épülésének a szempontjából fontosnak nevezte, hogy a nehéz helyzetben lévő kis vidéki közösségek olyan élő hitű, nagy múltú és gazdag hagyományokkal rendelkező gyülekezeteket lássanak maguk előtt példaként, mint amilyen a soproni.

„Ha körülnézünk, reménytelenül beszűkülni látszik a jövő. De Jézus irgalmas keze megnyitja a jövő ajtaját. Ő közbenjár értünk, jövőnket munkálja, és velünk marad örökké. Legyen ez az évforduló a vigasztalás, az előretekintés és az épülés ünnepe, hiszen a Mester bizonyosan jövőt szán a gyülekezeteknek” – zárta gondolatait a püspök.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Soproni Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::