Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Sólyom Lászlónak az elnöki hivatal átvételekor tartott beszéde a magyarságnak szóló üzenet volt. Hitvalló gondolatai felfoghatók augusztusi lelki ajándékként. Az üzenet középpontjában az erényes élet megszilárdításának szándéka állt. Kulcsfogalmai a tisztesség, a hűség és a hazaszeretet voltak. Hallgatva őt, Ady Endre sorai jutottak eszembe: „Szépség, tisztaság és igazság, / Lekacagott szavak, / Ó, bár haltam volna meg akkor, / Ha lekacagtalak.” (Hiszek hitetlenül Istenben)

De Sólyom Lászlótól nem csupán államfői minőségében hallhattunk sokunk számára reménykeltő szavakat. Álljon itt egy korábbi üzenete 2004 szeptemberéből, mely a Kossuth rádió reggeli műsorában, az Egy csepp emberségben hangzott el:

„»Nincs jó élet a hamisságban« – Theodor Wiesengrund Adornónak, a német filozófusnak ezzel a mondásával a nyolcvanas években találkoztam Németországban. Nagyon megörültem, és persze rögtön a politikára vonatkoztattam. Azt mondtam, most végre valaki kifejezi, hogy miért nincs jó élet a szocializmusban, ami a hamisságra, hazugságra épül.

Aztán a szocializmus elmúlott, de a hamisság itt maradt. Árad a televízióból, árad a politikából, az áruházak polcairól. Ez a hamisság más természetű, mint a régi volt. Sokkal nehezebb megkülönböztetni az igazságtól. Elsősorban azt kell tisztáznunk, hogy mi is a jó élet, amelyet élni szeretnénk.

A német kifejezés sokkal gazdagabb tartalmú, mint ahogy én fordítottam. Richtiges Leben – azt jelenti, hogy helyes élet, érvényes élet, valódi élet, de az én fordításom is egy régi filozófiai kategória; a jó élet több ezer éve azt jelenti, hogy erényes élet.

Ha tehát nem akarunk hamisságban élni, akkor az erényre kell függeszteni szemünket, nyíltszívűnek, becsületesnek, őszintének kell lenni, szolidárisnak a többiekkel, hűségesnek kell lenni, hűségesnek a házastárshoz, egy eszméhez, a hazához. Hogyha így élünk, akkor nem fogunk a hamisságban élni. Ha pedig ezt meggondoljuk, akkor a jó élet sorsa a szülők kezében van elsősorban, aztán a tanárok kezében, és végül mindenkiében, aki képes példát mutatni.”

Guóth Emil

::Nyomtatható változat::