A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Ennyi papot egy rakáson! – elevenítette fel első gondolatát egy lelkésznő a Déli Egyházkerület lelkészeinek munkaévkezdő konferenciáján, mosolyra fakasztva ezzel a jelenlévőket. A pozitív élmények, jó beszélgetések és a tartalmas program eredményeképpen közös kívánságként fogalmazódott meg, hogy az augusztus 22–24. között Balatonszárszón megrendezett alkalomnak a jövőben is legyen folytatása.

A Marcinak keresztelt kedves kis figura először a bevezető előadás diaképei között bukkant fel, de gyorsan a konferencia szimbólumává vált, mert arra hívja fel a figyelmet, hogy a prédikációnak eseménnyé kell válnia. Dr. Szabó Lajos gyakorlati teológiai professzor és dr. Szabóné Mátrai Marianna ennek a rendkívül aktuális témának a tanulságaival indította útnak a lelkészeket – azzal a reménységgel, hogy a „kreatív utak az igehirdetés megújításához” vezetnek. Útjelző táblát jelenthetett Martin Nicol Dramatizált homiletika című könyve, az éjszakára kapott házi feladatok, valamint azok a kis csoportok, amelyekben a különböző egyházmegyéhez és korosztályhoz tartozó lelkészek egymásra figyelve próbálták például a tanévnyitó istentisztelet textusának eseményszerűségét megragadni.

Az evangélizációs sorozatban Gémes István stuttgarti lelkész a különböző személyekre, illetve dolgokra irányuló szeretetet úgy állította fókuszba, hogy a bibliai alapok és a valós helyzet felvázolása után tovább is mutatott. Zsid 13 alapján a testvérszeretet kapcsán a szolgatárs megbecsüléséről, az idegenszeretet kapcsán a másság jézusi megközelítéséről, a pénzszeretet kapcsán pedig az anyagiakhoz való helyes viszonyulásról beszélt.

A baráti beszélgetésekre mindig akadt idő, akár szervezetten is, amikor – az ifjúsági ének után szabadon – „a tűz körül ültek a (lelki)pásztorok”. Elismerően nyilatkoztak a csabai kolbászról, énekelték a népdalokat, de pásztori kérdéseket is felvetettek a jelen lévő kollégáknak és egyházvezetőknek egyaránt.

A záró úrvacsorai istentisztelet – melynek sajátos liturgiáját néhány önkéntes állította össze – valóban esemény volt, hiszen a levetett cipő az Isten előtt való megállás különlegességét, a körbeadott szőlőfürtről szakított egy-egy szem pedig az egy tőhöz tartozást erősítette. Az utolsó vacsora hangulatát idézte, ahogy kézről kézre járt a kovásztalan kenyér és a kehely. S talán az ily módon is megmozdított lelkészek gyülekezeteiben ezután még inkább eseménnyé válik az Isten igéje.

Hulej Enikő

::Nyomtatható változat::