Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Ki hallott már a „Gyűjtsd a nyári élményeket evangélikus templomaink körül!” elnevezésű akcióról? Mi még nem, de ha lenne ilyen, akkor az elmúlt hetekben sikerült volna néhány pontot szereznünk! Úgy képzelem, hogy a megfelelő mennyiségű pontszám összegyűjtése esetén sorsjegyeket osztana az Országos Egyházi Iroda, a nyertes pedig részt vehetne a sárszentlőrinci teleház számítógépes tanfolyamán, vagy meghívást kapna az őszi, házaspároknak szervezett protestáns hétvégére.

A képzeletbeli pontgyűjtő akcióban szerezhettünk volna egy pontot, mert a Dunakanyarban nyaralva megtaláltuk azt a vadonatúj templomban zengő, közepesen új szintetizátort, amelynek magától bekapcsol a dobgépe, akárhányszor csak megmozdul a kántor. Bűnbánó zsoltár súlya vagy felnőtt keresztelő meghittsége? Mindegy. Egy meggondolatlan mozdulat a karzaton, és már szól is a halk cim-papa-cim-pa. Szegény kántor alig győzi kikapcsolni! Az Úristen humora Szentendrén nyilvánvaló.

Kaptunk volna egy pontot azért is, mert a Dunántúl egyik ősi helyén ráleltünk arra a templomra, amely közvetlenül egy másik mögött áll. Százötven évig használták közösen katolikusok és evangélikusok a falu egyetlen – evangélikus – templomát, mígnem a béke korszakának óriási viták, pereskedés és egy hatalmas építkezés vetett véget. A több mint kétszáz éve dacból felhúzott, eleve túlméretezett templom hátsó fala éppen egy szekérfordulónyira áll a bejárattól. A helyi lelkész szerint ez a valóban kissé túlzott közelség ma már lehetőséget ad arra, hogy az Úristen eme két, erősen megfogyatkozott csapata legalább egymással összefogjon. A kővágóörsi templomdombon végül is duplán mutatnak felfelé a tornyok, egymáshoz szorosan közel.

A harmadik pont pedig azért járt volna, mert a szomszédban, a Balaton mellett rátaláltunk két „hős” asszonyra. Ajándékokkal megrakott zacskókkal a kezükben szemmel láthatóan éppen el akartak búcsúzni az istentisztelet végén a helyettesítést végző lelkészpalántától, aki viszont pont akkor kivonult a templomból, csodálkozva, hogy miért nem jön senki sem utána… Toporgás, tanácskozás a teli padsorok előtt, míg végül a kapuból visszahívott teológusnak olyan kedves, családias, kicsit izgulós szavakkal köszönték meg az egyszeri szolgálatot, amilyeneket csak asszonyok tudnak elővarázsolni. Révfülöpön érdemes prédikálni.

Jövő nyáron megyünk majd délre is, keletre is pontokat gyűjteni. Talán még a sorsjegyünket is kihúzzák!

Ittzés Szilvia

::Nyomtatható változat::