Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

Szentháromság ünnepe után a tizenötödik héten az Útmutató reggeli igéiben az emberek aggodalmaskodásáról és Isten gondviseléséről olvashatunk, hogy eljussunk ennek felismerésére és megtapasztalására: „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68,20) Így kérjük őt, ha még terheli életünket a hitetlenség eme bűne: „Hallgass, Uram, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!” (Zsolt 86,6) Az aggodalmaskodás leghatékonyabb „ellenszere” a hálaadás. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt…” (Fil 4,6) A Hegyi beszédben Jézus is óv az aggodalmaskodástól; háromszor is elmondja: „Ne aggódjatok…” (Mt 6,25.31.34) Isten gondot visel gyermekeire; aki alázatos, az tudja, hogy teljesen rá van utalva az ő irgalmas szeretetére és gondviselésére. Heti igénk szerint minden testi és lelki gondunkat csak a minden kegyelem Istene oldhatja meg, ezért „övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké” (1Pt 5,11)! Isten embereken keresztül végzi gondviselő munkáját; Pál a filippi gyülekezet adományát Istennek tetsző s az evangélium terjedéséért hozott áldozatnak tekintette: „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.” (Fil 4,14) Az apostol minket is óv a felfuvalkodottságtól és a telhetetlenségtől, illetve a pénzimádattól, amely valójában bálványimádás: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket.” (1Tim 6,11) Isten életmentő gondviselésének a jele, hogy Pállal együtt mindenki megmenekült a hajón, de őt is felhasználta ebben: „Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. (…) …vette a kenyeret, hálát adott Istennek…” (ApCsel 27,34a.35) Mindennek rendelt ideje van; az Úrtól jövő gondoskodásnak és annak is, hogy Jézus igéjében felénk irányuló gondoskodását elfogadjuk. Testvérem, talán te is „sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre” (Lk 10,41–42), az Úr Jézusra. Solus Christus! – vallotta reformátorunk is. „Hát csak hagyjuk rá a gondjainkat. Munkád és iparkodásod nincs ellenére a hitnek, sőt szükséges a test megzabolázására. Az aggodalmaskodás azonban Isten ellen van!” (Luther) Jézus gondoskodott tanítványai minden szükségéről: „»…volt-e hiányotok valamiben?« »Semmiben« – válaszolták.” (Lk 22,35) Mai tanítványainak „csak” a hit kardját kell használniuk az aggodalmaskodás elleni küzdelemben. Jézus a mezei beszédben arról (is) tanít, hogy kik az igazán boldogok Isten értékrendje szerint. A négy boldogmondásban és ezek negatív tükörképében, a négy jajkiáltásban felismerhetjük, hogy az ő követői – a külső körülmények ellenére – már most is boldogok. „Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben…” (Lk 6,23) Ezért „ne aggodalmaskodjál…” (EÉ 586)

Garai András

::Nyomtatható változat::