Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényei szerint az esperesek joga és kötelessége, hogy az egyházközségekben legalább háromévenként „vizitációt”, azaz általános vizsgálatot tartsanak. Nos, a bajor–magyar testvérkapcsolat jegyében az elmúlt héten D. Szebik Imre és Ittzés János püspök vezetésével Bajorországba indult a teljes magyar esperesi kar, hogy egy baráti eszmecsere keretében „megvizitálják” bajor kollégáikat, és megvitassák velük, hogy mi az esperesek szerepe az egyházban, illetve hogy miképpen tudnak a lelkészi kar lelki vezetői lenni. A találkozón számos bajor esperesen kívül részt vett dr. Karl-Heinz Röhlin tartományi püspök és Michael Bammessel nürnbergi esperes is.

A találkozó kezdeményezője és szorgalmazója D. Szebik Imre volt, aki a következőképpen indokolta az utazás szükségességét.

– Tizenöt éve él a bajor–magyar partnerkapcsolat, és ez alatt a másfél évtized alatt még nem volt példa arra, hogy evangélikus egyházunk középvezetői ilyen összetételben elutazzanak németországi partnertartományunkba. Néhány esperes még nem járt Bajorországban, és fontosnak éreztem, hogy a bajorokhoz fűződő partnerkapcsolatunkról ne csak azt tudják, hogy szerepe volt a balatonszárszói és révfülöpi intézményünk felújításában, hanem testközelből is megfigyelhessék, miként is „működik” a viszony.

Bajorországban hat egyházi körzet létezik, területe szerint a nürnbergi a legkisebb. Bár a minősítés csalóka, hiszen még ebben a „legkisebb” egyházi körzetben – egyébként a „legevangélikusabb” tartományban – is nyolcvannégy egyházmegyét alakítottak ki, amelyben összesen hatszázezer evangélikus él. A legkisebb egyházmegye a maga száz négyzetkilométeres nagyságával kilenc egyházközséget foglal magába hatezer evangélikussal, míg a legnagyobb területe nyolcvanezer négyzetkilométer, és ötven egyházközségből áll, amelyben nyolcvanezer evangélikus él. A Bajor Evangélikus Egyházban nyolcvannégy esperes szolgál. A tartományi egyház központja Nürnberg, melyhez tíz egyházmegye tartozik. A város egyharmada evangélikus.

A látogatás első napján a szakmai programot bonyolították le. Először bajor részről dr. Gerhard Hausmann Bad Neustadt-i, magyar részről pedig Krähling Dániel bonyhádi esperes szólt röviden arról, hogy mi az espereseknek az egyházmegyében betöltött szerepe. Ezután Lelki vezetés az egyházmegyében címmel dr. Günther Breitenbach würzburgi esperes tartott előadást, utána pedig Káposzta Lajos soltvadkerti esperes referátuma következett ugyanebben a témakörben. Az előadásokat megbeszélés követte.

A látogatás második napján a legszebb bajor városnak tartott Nürnberget ismerhették meg egyházunk esperesei; mindenekelőtt a városközpontban található két legnagyobb evangélikus templomot, a háborúban szinte teljesen lerombolt és tizenöt év alatt újjáépített St. Sebald- és St. Lorenz-templomot. Ez utóbbiban a gyülekezet lelkésznőjével élénk beszélgetés alakult ki a templomlátogató turisták lelkigondozásáról. A vendéglátók megmutatták a tornyokkal és várfallal körülölelt patinás óvárost, valamint a római Colosseum mintájára megépített monumentális stadiont és épületegyüttest, ahol a második világháború előtt a nemzetiszocialista párt évenkénti pártnapjait tartották Hitler jelenlétében, több százezer ember részvételével. Megrendítő volt szembesülni azzal, hogyan nyilvánult meg egykor a birodalmi hatalmi mámor. Az épületkomplexumban, amelyet dokumentációs központnak neveznek, a budapesti Terror Házához hasonló múzeumot alakítottak ki.

Ittzés János püspök a találkozó lényegét a hazautazáskor a következőkben látta.

– Alkalmas volt ez az utazás mindenekelőtt arra, hogy a két egyház kapcsolatának már meglévő csatornái mellett új találkozási és kapcsolódási pontokat keressünk. Hasznos volt felfedezni, hogy a méretükben és lehetőségeikben meglévő különbözőségek ellenére milyen sok a közös teher a két egyházban. Nem elhanyagolható haszna volt ennek az útnak, hogy az ilyen összetételben először együtt utazó esperesi kar tagjai a feszítettebb szakmai tanácskozás mellett, a testvéri együvé tartozást erősítve, kötetlenebb formában és hangulatban tudtak együtt eltölteni néhány napot. Nem utolsósorban pedig impulzusokat kaphattak arra nézve, hogy saját egyházmegyéjük gyülekezeteiben szorgalmazzák partnerkapcsolatok kialakítását.

Miként vélekedtek az útról egyházunk középvezetői? Íme néhány rövid vélemény egy csokorba kötve: „Lenyűgöző volt látni, hogy bajor testvéreink a maguk német precizitásával minden egyházkormányzati szinten mindent milyen pontosan átgondolnak.” „A jól szervezett egyházi élethez, a szolgálat jó elvégzéséhez a Bajorországban is érzékelhető gazdasági hanyatlás ellenére is megvannak a szükséges személyi feltételek és eszközök.” „Tanulságul szolgált számomra ez az utazás abból a szempontból, hogy Isten reánk bízott gyülekezetének helyzetét ne mindig a saját lehetőségeinkhez mérjük, hanem jusson eszünkbe, hogy mi Isten akarata abban a helyzetben, amelyben mi élünk és szolgálunk.” „Számomra a testvéri együttlét volt fontos, hiszen nálunk a nagyobb földrajzi távolságok miatt távolabb vannak egymástól az esperesek. Jó kezdeményezés volt ez, amelyet érdemes lenne folytatni.”

Kiss Miklós

::Nyomtatható változat::