A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Merész állítással kezdem: a könyvnyomtatás nem lett volna a reformáció nélkül az, amivé lett, és a reformáció sem lett volna a könyvnyomtatás nélkül az, amivé vált. Mindkettő a másikat segítette gyors elterjedésében. Gutenberg az úgynevezett negyvenkét soros Bibliát 1455-ben nyomtatta. Hatvankét évvel később hogyan juthatott volna el gyorsabban mindaz, amit Luther meghirdetett – a Szentírásról szóló tanítása, a krisztocentrikusság és Isten bűnbocsátó kegyelme –, majd maga a német nyelvre lefordított Biblia is az akkori Németország lakóihoz (pár évvel később pedig más országokba is), ha nem a könyvnyomtatás által?

Luther és követői azonnal felismerték a könyvnyomtatás jelentőségét, és azt a reformáció ügyében azonnal fel is használták. És ami nagyon fontos: a nép anyanyelvén tették ezt – hiszen így válik sokak számára érthetővé, befogadhatóvá Isten üzenete –, ugyanakkor ezzel a ténykedésével Luther megteremtette a német irodalmi nyelvet.

A reformáció, mint valami hatalmas szélvész, végigszáguldott előbb Németországon, majd pár évvel később Európán. És ebben a „száguldásban” cselekvő része volt az írott betűnek, a könyvnyomtatásnak. Luther 1517. október 31-i fellépése után két évvel már őt követő egyházi nyomdászat működik Wittenbergben. 1522-ben jelent meg Luther Újtestamentum-fordítása, 1524-ben a Zsoltárok könyvéé, 1534-ben pedig az Ótestamentumé. Míg Luther fellépése előtt, 1513-ban egész Németország területén összesen kilencven könyvet nyomtattak, addig 1518-tól 1523-ig, öt év alatt egyedül a kis Wittenbergben hatszáz kiadvány látott napvilágot. S a kinyomtatott művek száma évről évre nőtt. 1513-mal szemben 1522-ben a német nyomdászvárosokban egyetlen év alatt 677 kiadvány jelent meg, hét és félszer annyi, mint kilenc évvel korábban. Tehát így hatott egymásra a reformáció és a könyvnyomtatás.

A kiadványok számánál még meglepőbb a példányszám. Luthernek A német nemzet keresztyén nemességéhez című röpirata 1520-ban négyezer példányban – az addig ismert legnagyobb példányszámban – jelent meg, s három hónap alatt elfogyott. Teljes bibliafordítása pedig 1555-ig százhúszezer példányban (!) kelt el. Ezt a négyszázötven évvel ezelőtti rekordot ma sem könnyű – sőt ma nem könnyű – elérni.

Luther nemcsak azt ismerte fel, hogy az egyház szempontjából a könyvnyomtatásnak milyen óriási jelentősége van, hanem azt is, hogy a nyomtatott kiadványokat népkönyvekké kell tenni, és minél több emberhez el kell juttatni őket. Mint szerző és nyomdai megrendelő nagyvonalúan fejlesztette tovább az olcsó könyvről való elgondolást. Egy-két papírív összehajtásából keletkezett kis negyedrétű füzeteket írt és nyomtatott, nagy mennyiségben és gyors egymásutánban.

Természetesen a népkönyvnek a nemzeti nyelv éppoly fontos előfeltétele, mint az olcsóság és a nagy példányszám. A reformáció, mely nem mint új hit, hanem mint megtisztított tanítás, a krisztusi tanításhoz való visszatérés jelent meg, legszembetűnőbben abban különbözött a középkori latin egyház világától, hogy a prédikációkban és az egyházi iratokban (imádságos könyvek, énekeskönyvek, Biblia, igemagyarázatok stb.) a nép, a nemzet nyelvét tette uralkodóvá. A Szentírás szabad olvasását pedig mindenkinek lehetővé tette. Miután a reformátorok nemzeti nyelven prédikáltak, tanítottak, és a Szentírás olvasását ajánlották, szerte Európában tömérdek nemzeti nyelvű káté, prédikációs gyűjtemény, bibliafordítás jelent meg.

A magyar nyelvű könyvnyomtatás beindulása Magyarországon is egyre gyorsabban és egyre több emberhez juttatta el Isten üzenetét. Magyar diákok, akik német egyetemeken tanultak, nemcsak Luther tanait hozták haza magukkal, majd hirdették, hanem elhozták annak a technikai vívmánynak az ismeretét is, amely emberi találmányként Isten ügyének a szolgálatába állt: a könyvnyomtatást. A 16. században a magyar reformátorok nemcsak szóval hirdették Isten igéjét, az evangéliumot, hanem többen közülük nyomdát is alapítottak – így például Dévai Bíró Mátyás, Batizi András, Sylvester János, Heltai Gáspár, Honterus János, Bornemisza Péter. Tevékenységük a magyarországi reformáció és a könyvnyomtatás összefonódását bizonyítja. És ami a lényeg: a nyomtatott betű magyar nyelven jelent meg és jutott el mindenkihez. Sylvester János Újtestamentum-fordításának ajánlásában erről így ír:

„Azki zsidóul és görögül, és vígre diákul

Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul:

Minden nípnek az ű nyelvín…”

Ez a tevékenység, valamint a reformáció és a könyvnyomtatás összefonódása később, a 17. században is folytatódott. Olyan személyek, mint Huszár Gál, Misztótfalusi Kis Miklós, Abádi Benedek, Apáczai Csere János, a nyomtatott betűvel is szolgálták egyházukat. Közéjük tartozott Brever Sámuel lőcsei nyomdász is. A hírneves lőcsei Brever-nyomdának az 1665–1700 közötti időszakból mintegy 130 magyar nyelvű nyomtatványa maradt ránk. Munkái túlnyomó részét protestáns egyházi könyvek, evangéliumok, imádságos és énekeskönyvek képezik. Luther Márton katekizmusa is többször megjelent Brever Sámuel kiadásában latin–magyar vagy német–magyar szöveggel. A Luther-katekizmus egyik kiadása egyedülálló: ez a legkisebb formátumú hazai könyvparány, amelyet 1711 előtt a magyar nyomdászat produkált. (Az ilyeneket ma minikönyvnek nevezzük.) Ez a 319 évvel ezelőtt kinyomtatott kis alakú könyv – az akkori hazai könyvnyomtató műhelyek felkészültségét ismerve – egyedülálló teljesítmény. A gyémántkiadásnak nevezett, 64 levél terjedelmű apró könyv mérete 37-szer 47 milliméter, a kötéstábla 40-szer 50 milliméter, a kötés vastagsága 10 milliméter. A szöveg ebben a kis formátumban háromfajta kisméretű betűvel van kinyomtatva, a könyv pedig vörös bőrbe van kötve. A minikönyv egyetlen példánya a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának tulajdona.

A minikönyvek előállítása az elmúlt évtizedekben is dívott a nyomdaiparban. Ezek gyűjtése hasonló volt a bélyeggyűjtéshez. Persze a modern technika – elsősorban a fototechnika – könnyen megvalósíthatóvá tette az eredeti nagyságban kiszedett és nyomtatott szöveg és ábra lekicsinyítését. E sorok írójának például a tulajdonában van egy 10-szer 7 milliméteres minikönyv, olvasható szöveggel. Ezeknek a modern kicsinyítéseknek egyedül a kötése művészi, hiszen az csak kézi munkával végezhető. A lőcsei nyomdász 1686-ban nem rendelkezhetett fototechnikával, így minden műveletet – szedés, nyomtatás, kötészet – eredeti formában kellett végeznie.

Reformáció ünnepén a kisalakú, magyar nyelvű Luther-katekizmus említése ugyanúgy hozzátartozik a megemlékezéshez, mint a neves magyar reformátorokra és könyvnyomtatókra való emlékezés.

Dr. Juhász Géza

::Nyomtatható változat::