Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 44
- Rekviem
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Rekviem
(Akivel szembe kellett néznem)
Rég nem volt nálam, s ma éjjel ismét
meglátogatott az apám.
Hökkent-ijedten néztem őt, az árnyat –
Másfél évtized ködfalán
tört át – hogy lásson?
Vagy hogy megkísértsen?
Ő volt? Vagy fantom?
Most is alig értem,
hogy néhány ólmos, lassú mozdulat
s elomló, nehéz szó után
arca egyszerre hogy torzulhatott
oly ismeretlen szörnyűséggé,
hogy belém mart a borzadály.
Halott! Most látni rajta,
most, e pillanatban,
mely az utolsót idézi talán,
midőn halántékához bújt a jéghideg cső,
és elsütötte a fegyvert apám.
De most, most bal kezében volt a pisztoly,
és rám szegezte, a fiára, rám!
Élő s halott – már nem ismertük egymást,
és rám sütötte a fegyvert apám!
Dermesztő iszony sebezte szívem,
a golyó meg koponyám jobb felét.
Nem, nem ő volt! S már szakadt is a kép,
mintha önmagát lőtte volna szét.
Önmagát bennem? Istenem, segíts!
Szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Homlokom égő fájdalom.
(1955)
Gyászban az égre felnézni
Az ősi „rekviem” könyörgést vezet be: „Ó adj nekünk, Urunk, örök békességet!” Az élő hit túllát a síron és a könnyeken A „panasz-zsoltárok” és némely keserves-kemény bibliai szakaszok is üzenetet hordoznak. Ezek lehetnek megrázóak – nem mindenkinek tetszőek. Iskolapélda: Dávid igencsak „tarka” élete. Ézsaiás, Jeremiás – és mások – sorai is sokszor élesek, fájdalmas operációhoz hasonlatosak. A hívők élete nem szűkölködik gyógy-megpróbáltatásokban. Az ilyenek „átoktörők” is lehetnek, bilincsoldók, fölemelőek, áldás lovagjai.
Tied vagyok, Uram, nyavalyáimmal, bukdácsolásaimmal együtt. „És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten, járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött.” (Ady Endre: Jön az Isten)
Bodrog Miklós
::Nyomtatható változat::
|