Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 44
- Habsburg Mária, Mohács özvegye
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Habsburg Mária, Mohács özvegye
Visszafogott eleganciájú, nemes tartású, fiatal hölgy néz ránk okos tekintettel kisebb-nagyobb plakátokról. Õ Habsburg Mária, Magyarország királynéja. Ötszáz évvel ezelõtt született, néhány hónapos korában jegyezték el – még megszületése elõtt – II. Lajossal, akivel aztán szerelemben élt, s akinek a mohácsi csatavesztéskor, igen fiatalon özvegye lett. Az egész Európában Magyarországi Máriaként ismert királyné hûséges alakját, kivételes asszonyi sorsát idézi meg kiállításán a Budapesti Történeti Múzeum (BTM).
A kiállítás megálmodóját és rendezõjét, Réthelyi Orsolyát elõször arról kérdeztem, hogyan is csöppent a múzeumba.
– A CEU (Közép-európai Egyetem) Középkori Tanszékén fogok doktorálni, s készülõ disszertációm témája Habsburg Mária udvara. A BTM-be erre a kiállításra szerzõdtettek.
– Honnan jött az ötlet, hogy ilyen formában emlékezzenek meg a királynéról?
– Több mint két évvel ezelõtt gondoltunk arra, hogy az évfordulón konferenciát kellene rendezni Máriáról; késõbb felmerült a kiállítás lehetõsége is. Mivel a minisztérium támogatta az elképzelést, elkezdhettem a koncepció kidolgozását. A kiállítás költségeinek tetemes hányadára így is pályázatokat kellett benyújtanunk. Sokáig, ezek eredményét nem ismerve, két terv élt egymás mellett.
– A kiállításhoz tárgyak kellettek. Nyilván nem volt egyszerû összegyûjteni õket.
– Három nehézséggel kellett számolnunk. Az elsõ, hogy tárgyakból kell kiindulni. Egy eszmékkel, történésekkel foglalkozó kutatónak ebbe nehéz belejönni. Ráadásul a 16. századból nagyon kevés tárgyi emlék maradt fenn. Elõdeink például egy menyegzõi ruháról és egy gyûrûrõl azt tartották, hogy Mária személyes tárgyai voltak. Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy ezeket csak a kegyes történeti emlékezet adta neki. Másrészt Mária mindössze tíz évet töltött Budán, s ez az idõszak ilyen távlatból borzasztó rövidnek látszik. Harmadszor: végül is kis költségvetésbõl kellett dolgoznunk, így fõképp hazai gyûjtemények anyagára támaszkodhattunk.
– Mi tehát a kiállítás vezérfonala?
– Mivel ez történeti múzeum, a kiállítás elsõsorban kronologikus. Ezen belül tematikus: az életúton belüli témák szerint rendeztük el a hét teremben az anyagot, így különbözõ perspektívákból lehet megvizsgálni Mária személyének hatását a budai udvarra és a késõ Jagelló-kor történelmére.
– A termekben egy-egy frappáns mottó segíti a tájékozódást. Például: „Bárcsak a királyné királlyá változna…”
– Ezek a mottók idézetek. Amit említett, Johannes Henckel Kassára írt levelében olvasható.
– Számomra nagy a feszültség a tárgyak konzervatív – bár technikailag nyilván kifogástalan – bemutatása és a berendezés vagány, egyben érzelmes modernsége között.
– A látványtervezõnek az volt a célja, hogy az installációban – még a falak árnyalatán is – kifejezõdjék a mondanivaló. A terek egységét az utat, életutat kijelölõ, végigvonuló oszlopsor adja; ezek termenként más anyagból készültek, más hatást, érzelmeket keltenek. Céljuk: rímelni a mondanivalóra, meghökkenteni a látogatót, aki aztán a tárgyakhoz fordul. Bár sok kritika érte ezt a látványt, mégis úgy érzem, általa lettek izgalmasak, karakteresek a terek.
– Az Evangélikus Élet olvasóinak miért lehet érdekes Mária alakja?
– Jó száz éve vita folyik arról, hogy milyen szerepe volt Habsburg Máriának a korai reformáció magyarországi megjelenésében. Nyilvánvaló, hogy a budai udvar német nyelvi közege lehetõvé tette a reformáció iratainak terjedését, s Mária környezetében is éltek olyanok, akik szimpatizáltak az új tanokkal. Feltehetõ, hogy Luther írásait már Mohács elõtt olvasta, de lehet, hogy „csupán” tudni vágyása, a szellemi áramlatok iránti nyitottsága indította erre. Az, hogy Thomas Stoltzerrel, a királyi kápolna muzsikusával megzenésíttette Luther zsoltárfordításait, talán intellektuális kíváncsiságnál mélyebb érdeklõdést bizonyít. II. Lajos halála után Erazmus és Luther vigasztaló iratokat intézett hozzá. Luther és munkatársai abban bíztak, hogy Mária kiáll a reformáció mellett, de Habsburg lévén családi érdekei ebben sajnos megakadályozták.
– S mit jelenthet a személye mindnyájunknak?
–Azon kevés királynénk közé tartozik, akiknek számunkra „van arcuk”. Sokszor megfestették õt, s a portréfestészet éppen ez idõ tájt jutott olyan szintre, hogy a festõk jellemet is képesek voltak bemutatni. Fiatalon került ide; olyan nyitott, fogékony, egyben ambiciózus személyiség volt, akinek a szemén keresztül a Mohács elõtti évek csomópontjait lehet vizsgálni. Érdekes az is, hogy más kultúrában felnõtt, idegen nõként milyen helyzet alakult itt ki körülötte.
– Gratulálok a kiállításhoz, és sok erõt kívánok a kutatásaihoz. Arról, hogy manapság miért foglalkoznak annyit és annyiféleképpen a nõkkel, majd máskor beszélgetünk.
Zászkaliczky Zsuzsanna
::Nyomtatható változat::
|