A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Elkéstünk volna az évfordulós megemlékezéssel? Ahogy vesszük… Anyolcvanas években Magyarországon sokáig nem szóltak arról, mi is az igazság a 20. század legrettenetesebb atomkatasztrófájával kapcsolatban. A szovjet vezetés a szerencsétlenség után hetekig elhallgatta a történteket, végül fény derült a titokra: 1986. április 26-án felrobbant a csernobili (Ukrajna) erőmű négyes reaktora.

Az erőmű reaktorai az RBMK–1000 típushoz tartoztak, amelyeket eredetileg katonai célú plutónium gyártására terveztek. Az első reaktort 1978-ban, az utolsóként átadott negyediket pedig 1983-ban helyezték üzembe. A négyes blokk első karbantartásának napját 1986. április 25-re tűzték ki.

A baleset előidézőjeként később a reaktor konstrukciós hibáját, valamint az emberi tényezőt jelölték meg. A katasztrófa egyik oka egy rosszul megtervezett és kivitelezett teszt volt. Az atomerőmű mérnöke, Anatolij Diatlov rájött: amenynyiben hirtelen kiesik a hálózati villamosenergia-szolgáltatás, leállnak a zóna hűtőközegét keringető szivattyúk. Az atomerőmű főmérnökétől, Fomintól engedélyt kapott arra, hogy 1986 tavaszán a négyes számú reaktorban kísérletet végezhessenek, egy esetleges áramkimaradás elhárítását modellezve. Ott követték el a hibát, hogy maguk kívánták irányítani a reaktort az automatika helyett…

Az első detonációt a reaktor névleges teljesítményének a százszorosára emelkedése miatt keletkező gőz okozta. Hétszázötven méter magas nukleáris fáklya lobbant fel, miután kigyulladt – és ezt követően tíz napon át égett – a reaktorban lévő huszonöt tonna grafit. A második robbanást a beindult kémiai folyamatok eredményezték.

A történtek miatt nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe – jóval több, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.

A tragédia elsősorban a mai Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot érintette, mindemellett Európa nagy része, így Magyarország is több hullámban szennyeződött. A reaktor harminc kilométeres körzetéből ki kellett telepíteni a lakosságot, több millió hektár termőföld mérgezetté vált. Az áldozatok számáról nincsenek pontos adatok. A következmények húsz év elteltével is felmérhetetlenek.

A katasztrófa egészségi kihatásaira irányuló, hatszázezres nyilvántartás alapján végzett sokéves vizsgálat súlyos romlást mutatott ki a megfigyelt likvidálóknál (a baleseti mentésben és kárelhárításban részt vevő munkásoknál) és akkori gyermekeknél – nyilatkozta a Magyar Távirati Irodának Anatolij Nazarov professzor, Az ismeretlen Csernobil című kötet egyik szerzője. A szakember a rákos megbetegedések szaporodásáról számolt be, kiemelve az úgynevezett csernobili szindrómát, vagyis azt, hogy egy páciens egyszerre több betegségben szenved. Egyetlen esetben sem tapasztaltak javulást, és a vérkeringési szervek minden esetben károsodtak.

A Greenpeace által a közelmúltban tartott sajtótájékoztatón – fehérorosz rákstatisztikákat alapul véve – elhangzott, hogy prognózisuk szerint világszerte mintegy 270 ezer rákos megbetegedés és 93 ezer haláleset kapcsolódik még a csernobili sugárhatásokhoz. Ezenkívül a nemzetközi környezetvédő szervezet véleménye szerint 1990 és 2004 között Fehéroroszországban és Ukrajnában 140 ezer, míg Oroszországban 60 ezer rákhalált okozott Csernobil.

Ezen adatok ismeretében több mint érdekesnek tűnő a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tavalyi jelentése, amely „csupán” négyezerre teszi az atomkatasztrófa áldozatainak számát, figyelmen kívül hagyva, hogy az erőmű körüli harminc kilométeres körzetben – a „halálzónában” – élő 1,2 millió ember szervezetét a mai napig a normális kozmikus sugárzásmennyiség többszöröse éri…

A jövő? Az új uniós költségvetésben megháromszorozták a nukleáris projektek közösségi támogatását. A legforradalmibb változás állítólag a negyedik generációs erőművek megjelenésétől várható. Az Argentínát, Brazíliát, a Dél-afrikai Köztársaságot, Dél-Koreát, Japánt, Kanadát, Svájcot, Nagy-Britanniát, Franciaországot és az USA-t, valamint az Euratomot tömörítő G-IV International Forum 2002-ben határozta el, hogy 2030 előtt hat ilyen reaktort fejleszt a teljes üzemanyagciklus átalakításával, illetve korszerűsítésével.

A kísérleti fúziós szupererőmű felépítéséhez a kutatásban részt vevő országok beleegyezésére van szükség. Az International Thermonuclear Experimental Reactor (ITER) felépítésének helyszínéről még tavaly döntöttek az együttműködő országok: a dél-franciaországi Cadarache-re esett a választás, amely a francia nukleáris kutatás egyik központja. A jelenlegi tervek szerint a tényleges kivitelezési munkálatokat 2008-ben kezdik el, de az engedélyeztetés már a nyáron elindulhat, 2016-ban pedig már az első próbaüzemet is elvégezhetik.

A biztonsági intézkedésekre és az emberi tényezőre napjainkban már minden bizonnyal nagyobb gondot és figyelmet fordítanak, mint két évtizeddel ezelőtt. Az atomenergiától való félelem mégis ott él az emberekben. Nem alaptalanul, hiszen Csernobil örökké emlékeztetni fog arra, hogy amikor atomenergiáról van szó, nem létezik „tökéletes biztonság”.

A környezeti károk mértéke és az áldozatok száma miatt nem csoda, hogy a világ nem tud (és nem is akar) könnyen felejteni. Az ukrajnai Szlavutics városában – amely a katasztrófa után épült – április 26-ra virradó éjjel égő gyertyákkal és vörös szegfűkkel a kezükben több százan emlékeztek meg az atomkatasztrófa huszadik évfordulójáról. A részvevők a városban felállított emlékműhöz vonultak. Pontosan egy óra huszonhárom perckor megszólalt a harang, és egy sziréna idézte fel a két robbanást, amely 1986-ban szétvetette az ellenőrizhetetlenné vált négyes blokkot.

Az évforduló napján az egyik hazai televíziócsatorna A csernobili csata című műsorral idézte fel a történteket. Budapesten ugyancsak ekkor Atom címmel nyílt kiállítás a fővárosi Centrális Galériában (1055 Budapest, Arany János u. 32.). A június 5-ig megtekinthető tárlat a nukleáris kutatások és az atomenergia békés felhasználásának történetét kívánja bemutatni napjainkból visszatekintve, mindenekelőtt az egykori Szovjetunióra és a volt szocialista tömbre összpontosítva. A látogató elsősorban maketteken, tárgyakon, plakátokon, eredeti dokumentumokon, valamint korabeli művészeti alkotásokon keresztül kaphat képet az atomenergiával kapcsolatos témákról.

A tragédia estéjén hazánkban is mécsesek gyúltak, egy tíz méter átmérőjű atomjelet formálva. Az Energia Klub, a Védegylet, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) és a Greenpeace felhívására a budapesti Déli pályaudvar kerengőjében ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd a résztvevők fejet hajthattak az áldozatok emléke előtt. Később lekapcsolták az összes fővárosi középület éjszakai díszkivilágítását. A budai Vár, a Szent István-bazilika, a Parlament, valamint további közel száz szobor és múzeum fényei hunytak ki öt percre.

Több magyarországi vidéki helyszínen különböző időpontokban – még április 26-án vagy a későbbiekben – elsötétítéssel és gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést tartottak, illetve tartanak. Az MTVSZ több vidéki zöldszervezettel együttműködve a hónap utolsó szerdáján folytatta a Föld napján elkezdett aláírásgyűjtést az „atomenergia-mentes Európáért”.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::