Cantate

Alapvetés 2.

Hozzászólás a cikkhez

Múlt héten az istentiszteleti éneklés titkaiba pillanthattunk bele. Cikksorozatunk mostani részében úgy szeretnénk kézbe venni énekeskönyvünket, hogy a régi, jól ismert mellett új arcait is megismerhessük, jobban áttekinthessük tartalmáról is sokat eláruló szerkezetét.

Az első oldalakon kiadásonként új ajánlást és az első kiadás óta változatlan előszót olvashatunk. Az előszóból megismerhetjük az énektár szerkesztési elveit: milyen alapokra, milyen korábbi énekeskönyvekre építettek a szerkesztők, milyen szempontok vezérelték a szövegi és a dallami kérdésekkel foglalkozó szakembereket. Szembesülhetünk azzal is, hogy ez az első egyetemes, egész Magyarországon használatos evangélikus énekeskönyv. S milyen jó megtapasztalni, hogy egy országos alkalmon természetesen megy a közös éneklés az ország különböző pontjairól egybegyűlt híveknek!

A következő nagyobb egységben istentiszteleti rendeket találunk. Ez a rész az 1986-ban kiadott Agendával összhangban közli a vasárnapi és hétköznapi istentisztelet énekverses, liturgikus és rövid rendjét, majd a temetés rendjét. E szakaszt két különleges forma zárja le. A karácsonyi és a passió-istentiszteleten az ünnephez kapcsolódó történet hangzik el egy-egy odaillő énekverssel tagolva: a legtöbb, amit ezeken az ünnepeken elmondhatunk, Isten csodálatos cselekvésének története.

Az ezt követő fejezetben az énekverses rend énekei találhatók, az 1–10. számig az istentisztelet igei részéhez, a 11.-től a 13.-ig pedig az úrvacsorai részhez. Az énekeskönyv következő szakasza a liturgikus éneklés lehetőségét kínálja fel. Az ehhez kapcsolódó dallamok, zsoltárok, bibliai énekek szorosan hozzátartoznak evangélikus értékeinkhez.

Az énekeskönyv legismertebb, legjellegzetesebb része a gyülekezeti énekek sora: mintegy 500 oldalon csaknem 500 tétel tematikus rendben. Az első szakaszban dicséreteket, könyörgéseket, reggeli és esti énekeket találunk. A második nagy egységbe az egyházi esztendő rendjéhez igazodó énekek kerültek adventtől Szentháromság ünnepéig. A 3. fejezet inkább tanító jellegű énekei – például a szentségekhez kapcsolódók – a hitoktatás, a liturgia és a zene egységének régi, jól bevált lehetőségét kínálják fel. A 4. fejezet tételei a keresztény élet és kegyesség kifejezői. A hit kérdései, az Istenbe vetett bizalom, a Jézus-szeretet, a bűnbánat és más itt található témák a hozzájuk kapcsolódó énekekkel újra és újra elénk kerülnek istentiszteleti életünkben. A gyülekezeti énekek sora – csakúgy, mint az egyházi esztendő – az örök élet reménységének jegyében zárul. E fejezet énekei emlékeztetnek bennünket hitünk örök perspektívájára, és erősítenek a reménységben, ha sír mellett kell megállnunk.

A szerkesztők úgy csoportosították egy-egy témához az énekeket, hogy a leginkább közösségi mondanivalójú tételek legyenek az elején, és a leginkább „egyéniek” kerüljenek a végére.

Az istentiszteleti énekeket olyan tételek követik, amelyek csoportalkalmakon használhatók. Először gyermekénekekből, majd a ’80-as évek kedvelt ifjúsági énekeiből találunk válogatást. A sort kánonok zárják.

Az énekek után még egy nagyobb fejezet következik. Régi hagyomány, hogy egy énekeskönyv imádságokat is közöl. Ahogyan közösségformáló erőt képvisel az együtt éneklés, az imádságos rész segít abban, hogy a gyülekezet imádkozó közösséggé váljon. Az élet fontos szituációihoz találunk itt imádságokat a Bibliából, egyházatyáktól, reformátoroktól, a 20. század teológusaitól. Ezek közül most azt a sorozatot emelem ki, amely – Luther nyomán – a hét minden napjára a Miatyánk hét kérése alapján írt imádságokat kínál.

Az imádságok után az egyházi esztendő epistolái és evangéliumi igéi következnek. Végül himnológiai adatokat találunk. Ez a cikksorozat a száraz adatsor élővé tételét is szolgálhatja azáltal, hogy a jövőben bemutatja egy-egy kor énekszerzőit, énekeit.

Kézikönyv gyülekezeti tagoknak – ezzel a mottóval indultunk énekeskönyvünk áttekintésére. Forgassuk minden részét naponta áldással!

Finta Gergely

::Nyomtatható változat::