Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Három csúcspontja volt a württembergi magyarok október 22-án tartott megemlékezésének.

A Szent József római katolikus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten Gyurás István S. J. és diakónusa szolgált, valamint a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet lelkésze, e sorok írója imádkozott, és végezte az úrvacsorai liturgiát. A legnagyobb örömöt azonban Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke szerezte az összegyűlt mintegy háromszázötven-négyszáz honfitársunknak.

A püspök Ézs 45,5–8 alapján hirdette Isten igéjét. Az Úr, mint a nagy Magvető, szétszórt ugyan bennünket szinte a szélrózsa minden irányába – mondta Gáncs Péter –, de ez a magvetés meghozhatja a jó és bőséges termést. Hiszen bárhol vagyunk, mindig az Isten tenyerén vagyunk, amely hordoz – hogy bele és egymásba kapaszkodjunk. Ő az igazság és szabadság egyedüli letéteményese ma is, éljünk bárhol ezen a világon magyarként és keresztényként – fejtette ki a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője.

A püspök igehirdetését nyitott szívvel hallgatta a gyülekezet, szavain túl azonban azt is nagyra értékelte, hogy egy magas rangú egyházvezető hajlandó eljönni ezer kilométerre „csak azért”, hogy egy prédikációt elmondjon. Köszönjük az értékes üzenetet – útravalóként!

Az áldozással és úrvacsorával egybekötött istentiszteletet ünnepi ’56-os műsor követte zsúfolt ház előtt. Megdöbbentő volt, amikor két egykori egyetemista, dr. Haris József, illetve dr. Ritter Károly elszavalta saját versét, amelyet annak idején Gödöllőn, illetve Marosvásárhelyen írt. Az előbbi az októberben megízlelt szabadságot köszöntötte, az utóbbi vérbe fojtását siratta.

Döbbent csendben nézte végig és könnyezte meg a hallgatóság azt a félórás, remek összeállítást, amelyet Trencséni János készített Magyar József 1956-os filmjéből.

Az ünnepi megemlékezésen Jókai Anna mondott beszédet, aki már nyolc évvel ezelőtt is vendége volt a közösségnek. Megrázó és elgondolkodtató előadásában párhuzamot vont 1848–49 és 1956 eseményei és következményei között. Szinte kísérteties azonosságot mutatott föl e két, hősiesen vívott és tragikusan végződött nemzeti katasztrófánk között, amelyek egészen a mai Magyarország szomorú mindennapjaiig kísértenek. Többek között Nagy Imrét, ’56 miniszterelnökét idézte, aki kivégzése előtt ezt mondta: „Attól félek, hogy azok fognak majd rehabilitálni, akik most felakasztanak…” Reménységet, megértést és szeretetet kell kérnünk, hogy ezek a múltbeli tragédiák ne ismétlődjenek meg újra – mondta az írónő. Végül felolvasta legújabb művei egyikét, Krónikás ének 1956–2006 címmel.

Köszönjük a három csúcsot: az igehirdetést, a filmet és az ünnepi beszédet!

Gémes István

::Nyomtatható változat::