EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Engedje meg, hogy így ismeretlenül is megköszönjem áldásos munkáját, szívet-lelket melengető válaszait! Régóta készülök Önnek levelet írni. Az Evangélikus Élet egy régebbi számában írt válasza erősített meg abban, hogy tollat kell ragadnom. Kétgyermekes családanyaként a nyáron adtam át magam teljes szívemmel-lelkemmel Istennek. Életem azóta alapjaiban változott meg. A kérdés, amely engem foglalkoztat, az, hogy vajon az-e az én küldetésem, hogy mint hitoktató, Isten ismeretére neveljem az embereket. Szeretnék arra a belső hangra figyelni, amely azt mondta, hogy ez lesz az én életem értelme!”

Drága Krisztina! Nagyon szépen köszönöm biztatóan kedves sorait! Egész levelét az Isten szeretetének jó illata lengi át! A közelmúltban több felebarátom lelki-szellemi megéledésének lehettem szemtanúja. És olyan boldogok, mint Krisztina! Örömmel olvassák nap mint nap a Szentírást, és ahogyan befogadták az „egy szükségeset”, minden más ráadásul megadatott nekik.

Hálás vagyok Istennek azért, hogy olvasóim számára gyakorlati segítséget, vigasztalást, megerősítést jelentenek az írásaim. Hiszen mindez azt bizonyítja: három esztendeje az Úr biztatott arra, hogy ezt a hiánypótló szolgálatot kezdeményezzem. De jó, hogy mertem hallgatni a belső hangra!

A döntésemet persze imádsággal átvirrasztott éjszakák előzték meg. Biztos, hogy helytelen volna első fellángolásunk hevében olyan döntést meghoznunk, amely hosszú távon talán egész életünkre kihatással lehet. Szükség van az igei megerősítésre! Isten hivatásos pedagógusává válni csakis úgy lehet, hogyha magától az Úristentől hangzik el a küldő szó. Ó, mennyi mindent kell előbb nekünk megtanulnunk Jézus Urunk lábainál, míg aztán taníthatunk róla!

„Vajon nehéz-e a hitoktatók élete? Mit vállal az, aki Isten szolgálatába szegődik?” – vívódik kedves levélíró testvérem levelének további részében. Őszinte vagyok: mindezt csak az első engedelmességi lépés után kezdi megsejteni az ember. „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem” – mondja Jézus(Lk 9,23). Isten teljes önátadást igényel az embertől. Olyan követőket keres, akiknek semmi, még az egzisztenciájuk, az életük sem drága akkor, amikor a lelkek aratásába indulnak. Mert a meg nem tért ember számára egyáltalában nem kívánatos az ige, az Istenről szóló tanítás vagy a bűn emlegetése.

Amikor Jézus szolgálatba állítja hetvenkét tanítványát, ezt mondja nekik: „Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” (Lk 10,3) Ez pedig nagyon komoly figyelmeztetés. Hitem szerint arról szól, hogy amikor az ember Isten szolgálatában áll, akkor nem keresheti a saját népszerűségét. Az a hitoktató, lelkész vagy bizonyságtevő, aki csupán önmagához igyekszik kötni a rábízottakat, közkedveltté válik, de nem tölti be a valódi hivatását. Ellenben aki ragaszkodik az igéhez, nem fél attól, hogy megszentelődésre buzdítson, és egyedül Krisztus Jézushoz tereli tanítványait, az sokszor a farkasok eledelévé válik.

Természetesen áldott lehetőség a hitoktató számára, aki elsősorban emberpalántákkal foglalkozik, az ige által gyermekszíveket nyitogatni. Látni érdeklődő nyitottságukat, szeretetre vágyó tekintetüket. De hiszen Krisztina is gyakorló édesanya! Szeretettel javaslom, hogy próbálja ki magát először gyermekei körében. Szerettesse meg velük a bibliai történeteket kreatív ötletekkel! Most már aktívan vegyen részt gyermekei hitbeli fejlődésében, hiszen megismerte Krisztust mint személyes megváltóját! Sőt: gyermekei születésnapjára meghívhatná a rokon vagy szomszéd gyermekeket egy vidám kis zsúrra, ahol játékos bibliai foglalkozást tarthatna nekik.

Milyen nagyszerű megerősítés lesz, ha a belső elhívást a külső is megpecsételi! Ha a gyermekek szülei és talán maguk a gyerekek is biztatják majd, hogy adja be jelentkezését az Evangélikus Hittudományi Egyetem hitoktatói szakára!

Persze elengedhetetlenül fontos, hogy terveihez megnyerje a férjét is. Egyfelől azért, mert az asszony feje a férje, másfelől pedig azért, mert ha Ön tanulmányokat fog folytatni, nyilván többletterhek hárulnak rá a gyermekek gondozásának és a háztartás vezetésének a területén. Vajon férje mindezt őszinte örömmel vállalja-e majd a munkája mellett? Ha úgy érzi, hogy jelenleg még nem, akkor Krisztinának bizonyságtétellel és sok-sok imádsággal kell szolgálnia felé!

Biztos vagyok abban, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektori hivatalában (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) készséggel tájékoztatást nyújtanak a felvételi lehetőségekről és feltételekről. Sőt minden esztendőben nyílt napot is tartanak az érdeklődők számára, hogy az odalátogatók személyesen is meggyőződhessenek az egyetemen folyó munkáról.

Krisztina! Hiszem, hogy Istennek terve van Önnel, és szőlőjében munka várja. Tegyen meg mindent azért, hogy a belső és külső hívás felől megbizonyosodjon! „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsid 10,36) Támogató szeretettel hordozza imádságban:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::