Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Nyomasztó álma volt egy teológushallgatónak a ’80-as években, amikor az új Evangélikus Teológiai Akadémia épült. Az álomban egy markológép a budapesti Bosnyák tér szélén emberi csontmaradványokat hozott a felszínre, amelyekről régészek utóbb kiderítették, hogy Jézus Krisztus csontjai. Az illető csatakosan ébredt a rémálomból, hiszen ez a régészeti szenzáció azt is jelentette volna, hogy Jézus nem támadt fel. Utóbb a teológushallgató elmondta mindezt egy szószéki áhítatában, amelynek hallatán előbb mosolyogtunk, majd belső derűvel azt tudtuk mondani: milyen jó, hogy Jézus sírja üres, nem pedig az ember feltámadásba vetett hite.

Nem tudom, hogy James Cameron Oscar-díjas filmrendező ehhez hasonlóan álmában kapta-e az ötletet, hogy „Jézus csontjait” tárja ország-világ elé. A Titanic, a Terminátor és más szuperprodukciók rendezője mindenesetre nagyon is éber volt, amikor előbb New Yorkban nemzetközi sajtótájékoztató keretében ismertette vélekedését, majd a Discovery Channel március 4-én le is vetítette a Jézus elveszett sírja című dokumentumfilmet.

A gépezet beindult. Előbb a bulvárlapok és a kereskedelmi televíziók mozdultak rá a témára, majd mértékadóbb orgánumokban régészek és ókorkutatók fejtették ki véleményüket a világhírű producer és az izraeli származású kanadai rendező, Simcha Jacobovici elméletéről.

A sajtótájékoztatón és a filmben tíz csonttartó kődobozt, úgynevezett oszszáriumot mutattak be. A filmesek szerint ezeken a következő nevek olvashatók: Jézus, Mária és József fia, Mária Magdaléna, sőt Jézus fia, Júdás. Csontokat ugyan nem tudtak felmutatni, de a maradványokról DNS-mintát vettek. Ezekből – így a szenzációs híradás – az derült ki, hogy „Jézus” és „Mária Magdaléna” nem voltak vér szerinti rokonok, így csakis férj és feleség lehettek.

Ezzel egy már számos fikciós műben körbefuttatott rókáról akarnak a film alkotói újabb bőrt lenyúzni, nevezetesen, hogy Jézus és az evangéliumokban Mária Magdalénaként szereplő tanítvány-szimpatizáns házastársak voltak. Hogy azonban ne ismételjék meg A Da Vinci-kód című könyv és film immár lejárt szavatosságú alaphelyzetét, az alkotók Jézust és Máriát egészséges fiúgyermekkel is megajándékozták, akinek természetesen a Júdás nevet adták ebben a sajátos antikeresztségben. Azzal az állítással pedig, hogy az osszáriumok az ő emberi maradványaikat rejtik, nem kevesebbet mondanak, mint hogy Jézus nem támadt fel, hanem örökre a sír foglya maradt. Pontosabban addig, amíg a producer és a rendező napvilágra nem hozza a csontjaikat.

A profi módon felépített médiakampány hatékonyságán mit sem csökkent az a tény, hogy az igazi szakembereket – régészeket és antropológusokat – felháborítja ez a gazdag fantáziájú, ugyanakkor teljességgel szakszerűtlen megközelítés. Az alkotók alighanem azt is a PR részének tekintik, hogy teológusokat és biblikus tudósokat is megszólaltatnak. Mindezzel azt sugallják ugyanis: minél inkább tiltakoznak az – általuk végletesen maradinak tartott – egyház képviselői, annál inkább oka van a „művelt” nagyközönségnek a gyanakvásra. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Meg különben is: aki olyan szívfacsaró filmet készített a süllyedő Titanicról, vagy olyan erősnek mutatta be a bálványozható Arnold Schwarzeneggert – ma Kalifornia állam kormányzóját –, az biztosan ért a régészethez és a vallástudományhoz is. Meg különben is: az egyház mást sem tesz – mondja az önmagát felvilágosultnak hívő, valójában agymosott ember –, mint hogy eltitkolja a holt-tengeri tekercsek és apokrif evangéliumok rá nézve kompromittáló üzenetét…

Sajátos ajándékot kaptunk ilyenkor, böjti időben. A német Pro7 televíziócsatorna még biztosabbra megy az időzítésben: ők nagypénteken készülnek sugározni a filmet.

Mit tehetünk? Először is őrizzük meg a nyugalmunkat. Vegyünk mély levegőt, majd menjünk el sétálni. Egy kiadós tavaszi testmozgás egészségesebb, mint áltudományos fejtegetések végighallgatása.

Másodszor is, talán még a böjti időben is, teret engedhetünk némi humornak, és megkérdezhetjük: miért nem egyenesen Amerikában lelték meg Jézusnak és családjának a sírját? Egy ilyen sztoriban még több fordulat – és nyilván még több pénz – rejtőzött volna. Mert nincs új a nap alatt. Néhány éve Holger Kersten Jézus Indiában élt című könyve számított bestsellernek a magyar könyvpiacon. Az is közismert, hogy a japánok is „megtalálták” már Jézus sírját. A helyiek vélekedése szerint Jézus huszonegy évesen érkezett egy Singo nevű falucskájába, ahol megtanulta a helyiek nyelvét, majd tizenkét év elmúltával visszatért Júdeába. Amikor azonban megfeszítették volna, testvére vállalta át a szenvedést, így Jézus visszatérhetett a felkelő nap országába, hogy feleségül vegyen egy Mijukó nevű hölgyet, akivel százhat éves koráig élt felhőtlen boldogságban. Ezekhez a legendákhoz képest sápadtnak tűnik az az újpogány vélekedés, amely Jézusban a pártus herceget látja.

Harmadszor is, és ez a legfőbb böjti tanácsom, vegyük elő az Újszövetséget. Olvassuk figyelmesen az evangéliumoknak az üres sírról és a húsvéti megjelenésekről szóló beszámolóit, majd lapozzuk fel Pál leveleit, ahol egyebek mellett ezt olvassuk: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor 15,14–19)

Az egykori teológushallgató felébredt álmából. Az „amerikai álom” azonban, úgy tűnik, folytatódik. Mi viszont legyünk ébren és éberek. Lehet, hogy furcsa, de most inkább vágyom a Bosnyák térre, mint Hollywoodba.

Fabiny Tamás

::Nyomtatható változat::