Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62)

Böjt harmadik hetében az Útmutató reggeli s heti igéi Krisztus követésére („imitatio Christi”) hívnak: „Kövess engem!” Ne támasszunk előfeltételeket Jézus hívásával szemben: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy…” (Lk 9,59.61) Ismerjük fel: ma is a tanítványság akadálya lehet az anyagi kényelem, a munka vagy más elfoglaltság, valamint a család és a baráti kör is! Mi ne legyünk alkalmatlanok az Isten országára! Nem kell „okulárét” viselnünk ahhoz, hogy szemeink az Úrra nézzenek szüntelen, és ne hátrafelé tekintsünk, mint Lót felesége! „Jól csak a szívével lát az ember…” Nézzünk fel az Isten Bárányára, aki szolgálni jött: „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) Pál ma is ezt kéri: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket…” (Ef 5,1–2) Luther így figyelmeztet: „Ha Krisztus követője akarsz lenni, ne panaszkodj és ne perlekedj, mikor méltatlanság esik rajtad, hanem tűrd el örömmel. Hiszen a Krisztus mindezt ártatlanul szenvedte el!” A toronyépítés, a hadba vonulás és a megízetlenült só példázatával az Úr Jézus az igazi tanítványság áráról és feltételéről szól, amely az önmegtagadás és kereszthordozás. Az ő követésére „előre megfontolt szándékkal”, önként vállalkozhatunk csak, s a „felvételi követelmény” ez: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27) Ezen az úton sok próbatétel és kísértés érhet bennünket. A szenvedő Jób négy „miért?” kérdését Istennek tette fel: „Miért nem bocsátod meg vétkemet…?” (lásd Jób 7,19–21!). Luther szerint: „A próbatétel tehát a hitet próbálja meg. Isten megengedi ezt, hogy általa a keresztyének hitét növelje.” Jézus nevében tett csodát az ismeretlen ördögűző, de nem követte a tanítványokat, s az Úr mégsem tiltotta el, „mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van” (Mk 9,40). A farizeusok lelkileg vakok voltak Jézus küldetésének és isteni hatalmának a felismerésére, mennyei jelt kívántak. Ekkor még keményszívű tanítványai sem látták meg benne a Messiást, ezért ő kilenc „mentő kérdést” tett fel nekik. Mi mit válaszolnánk például a legutolsóra: „Még mindig nem értitek?” (Mk 8,21) Jézus követése mindenkor meghasonlást okoz; bizony nem kerülhető meg a tanítványok „felvételi vizsgája”: „…aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.” (Mt 10,38) Az öröklét a tét; el lehet veszíteni, de meg is lehet találni. Az méltó Jézushoz, aki őt mindennél s mindenkinél jobban szereti, aki megtagadjaönmagát, és teljesen megszabadul önző énjétől, mert élete trónját az Úr Jézus foglalja el. Az Emberfia eljövetelekor beteljesül az Úr Jézus ígérete: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.” (Lk 17,33; lásd még: Mt 10,39!) S elkövetkezik az ítélet, miként Lót napjaiban, tűz által (lásd 2Pt 2,6.7!). Téged „imitálva” „hittel nézek keresztfádra, / Üdvözítő Jézusom” (EÉ 206,1)!

Garai András

::Nyomtatható változat::