A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Az 1848. februári párizsi és a márciusi bécsi forradalom hatására az utolsó rendi országgyűlés az alkotmányos átalakulás határozott követelésével lépett fel, amelynek eredményeként Magyarország alkotmányos monarchiává alakult át, és létrejött történelmünk első felelős kormánya. Ennek élén állott Batthyány Lajos gróf, a korábbi főrendi ellenzék vezére.

A magyar történelem első alkotmányos miniszterelnöke nagy múltú és neves arisztokrata családban született 1807. február 11-én Pozsonyban. Tanulmányai befejezése után nagykorúvá válásáig a hadseregben szolgált, majd az apai örökséget átvéve ikervári birtokán telepedett le. 1834-ben feleségül vette a Zichy grófok családjából származó Antóniát.

A Wesselényi, Kossuth és az országgyűlési ifjak bebörtönzésének visszavonását kiharcoló 1839–1840. évi országgyűlés idején kacsolódott be Batthyány az országos politikába. Ekkor jelent meg a pozsonyi diéta felsőtábláján, ahol a fiatal ellenzéki arisztokraták rövidesen vezetőjüknek tekintették. Az 1843–1844-es országgyűlésen már az alsótábla közrendi ellenzéke is hallgatott Batthyányra. 1847-ben az ő elnöklete alatt dolgozták ki az Ellenzéki nyilatkozatot, s az ő morális és anyagi támogatásának köszönhette Kossuth Lajos, hogy 1847 őszén Pest megye egyik országgyűlési követének választották. Az 1847–1848. évi utolsó rendi országgyűlésen a főrendi táblán Batthyány, az alsótáblán Kossuth volt a reformokat követelő tábor vezetője.

Ám az ellenzéknek mégsem volt akkora ereje, hogy törekvéseinek érvényt szerezhessen. Csak az 1848. február 23-i párizsi forradalom adott lendületet az eseményeknek. Március 3-án terjesztette elő Kossuth az alsótáblán felirati javaslatát, amely sürgős reformokat, mindenekelőtt felelős kormányt követelt. A március 13-i bécsi forradalomnak, Metternich lemondásának a hatására másnap a felsőtábla is elfogadta a javaslatot.

Március 15-én reggel – mit sem tudva a pesti forradalom fejleményeiről – Kossuth és az országgyűlés küldöttsége az elfogadott felirattal Bécsbe hajózott. A császárvárosban az a hír fogadta őket, hogy aznap kora délután az udvar alkotmányt ígért a népnek. A magyar delegáció azt követelte, hogy István nádort teljhatalommal ruházzák fel, Batthyány Lajost pedig azonnal nevezzék ki miniszterelnöknek. Az Államtanács azonban csak a nádor kinevezését hagyta jóvá.

A magyar küldöttekhez időközben eljutottak a pesti események hírei, és nem voltak hajlandók félsikerrel elhagyni Bécset. Belátva az így keletkezhető elégedetlenség kockázatát, a nádor március 17-én reggel személyesen kért és kapott engedélyt a királytól, hogy Batthyányt azonnal kinevezhesse miniszterelnöknek. Bár az udvar és az Államtanács fel volt háborodva ezen a döntésen, nem tehettek semmit.

Batthyány kinevezése tulajdonképpen kormányalakítási megbízatás volt azzal a meghagyással, hogy „minisztertársait belátása szerint akként és oly számban tegye legfelsőbb megerősítés végett javaslatba”, amint azt a minisztérium feladata alapján szükségesnek látja. A megbízás utalt a szükséges törvényjavaslat elkészítésére is, amely azután mint a független felelős magyar minisztérium alakításáról intézkedő 1848. évi 3. törvénycikk sorolt be a magyar törvénytárba. Az 1848-as törvényekkel Magyarország nem vált függetlenné, hanem csak önállóvá belpolitikai tekintetben.

A minisztérium (azaz a kormány) szervezete a törvény szerint – ha a miniszterelnök nem vállal miniszteri tárcát – nyolc szakminiszterből állt. Az első felelős magyar kormány tagjai a következők voltak: Batthyány Lajos mellett Széchenyi István, Klauzál Gábor, Esterházy Pál, Eötvös József, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Mészáros Lázár.

Augusztus végén a bécsi udvar az osztrák kormány kezdeményezésére az áprilisi törvények módosításával az önálló magyar hadügy- és pénzügyminisztérium megszüntetését követelte. A Bécsbe tárgyalni érkező Batthyányt és Deákot az uralkodó nem fogadta. Miután visszatértek Pestre, szeptember 11-én a miniszterelnök a maga és kormánya nevében lemondott. Másnap híre jött a horvát támadás megindulásának, s amikor a nádor ismét őt kérte fel kormányalakításra, Batthyány elvállalta. Az uralkodó mindezt nem nézte jó szemmel, olyannyira nem, hogy nem erősítette meg a megbízatást. Batthyány Lajos október 2-án véglegesen benyújtotta lemondását.

Az első felelős magyar kormány miniszterelnöke alig egy évvel élte túl e tisztségből való távozását. Visszaadta képviselői mandátumát, de a sárvári választói kerületben újraválasztották, s december végén megjelent a pesti országgyűlésen. Itt december 31-én javasolta, hogy küldjenek békeköveteket a fővároshoz közeledő Windischgrätz herceghez. A küldöttségbe őt is beválasztották, de a herceg nem fogadta. A küldöttség többi tagjától pedig feltétel nélküli megadást követelt, majd mindnyájukat visszakísértette az osztrákok által megszállt fővárosba. Batthyányt itt még aznap este letartóztatták, s katonai bíróság elé állították. Cinikusan összeállított vádak alapján, előre kitervelten ítélték kötél általi halálra. Az 1849. október 6-án a nyakán ejtett súlyos seb miatt csak „por és golyó” útján lehetett az ítéletet végrehajtani. Halála bosszú volt Kossuth támogatásáért, az 1848-as törvények kiharcolásáért és védelmezéséért.

A forradalom békés győzelmét 1848 márciusában az európai változások tették lehetővé, s kedvező hatásuk elmúltával Magyarország szembetalálta magát az idegen hatalom túlerejével. Batthyány ezt az összecsapást akarta megelőzni, majd a háborút megállítani, kockáztatva ezért szabadságát, sőt – mint ez bekövetkezett – életét is.

::Nyomtatható változat::