Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az utóbbi hetekben egyre szélesebb körben foglalkoztatja egyházunkat az Üllői úti székház méltó felújításának, esetlegesen egy új székház építésének a terve. A szakértői anyag először most kapott nyilvánosságot, teljesen érthető és jogos tehát, hogy minden érintett számba veszi és elmondja saját álláspontját, kíváncsi a további tényekre, lehetőségekre. Olyan horderejű, múltat és jövőt egyaránt érintő kérdésről van szó, amelynek csak árthatna, ha nem segítené mindenki a maga területéről a közös gondolkodást.

A székházügyben – egyházunk törvényeinek megfelelően – a zsinatnak kell meghoznia majd a döntést. A döntés nem alapulhat máson, mint alaposan előkészített előterjesztésen. Személy szerint mindenkinek hálás vagyok – a szakértői anyagot elkészítő csoportnak éppúgy, mint a figyelmet sok-sok lényeges szempontra felhívó hozzászólóknak, akik komolyan veszik az egyház iránti közös felelősségünket –, hogy mindezzel alapos mérlegelést követelő munkánkhoz segítséget nyújtanak.

A székház ügye azonban felkavarja az érzelmeket is mindannyiunkban. Érzékeny terület ez, ahol könnyen oszthatunk és kaphatunk sebeket a vita közben. Amennyire helyénvalónak élem meg az egyenes beszédet és a határozottságot az érvelésben, annyira aggaszt viszont az alaptalan személyeskedés világosan érzékelhető veszélye, amely már a közelmúltban is többször elmérgesítette és terméketlenné tette közegyházi disputáinkat.

Mikor azt kérem egyházunk tagjaitól, hogy a székház ügyét viseljék szívükön, hadd hívjak fel mindenkit őszinte bűnbánatra is. Az Üllői úti székházban méltán látjuk elődeink áldozatkészségének reánk hagyott eredményét – a komor valóság pedig az, hogy a mi áldozatkészségünkből annyira sem futja, hogy fenn tudnánk tartani az épületet méltó állapotában.

E tekintetben már alaposan benne járunk a böjtben, aminek leplezésére a legszebb szavak sem siethetnek a segítségünkre. Az e feletti bűnbánatra mindenkinek van alapos oka: ha már adni nem tudunk, legalább kölcsönös elvárásainkban legyen a hangunk ehhez a helyzethez illő.

Korányi András

::Nyomtatható változat::