EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Kisfiam második osztályos, és sajnos nem tanul jól. Ez részben annak is köszönhető, hogy az órán nem figyel oda a tanárra. Tíz-tizenöt perc után képtelen együtt haladni a többiekkel. Papírgalacsinokkal és radírdarabokkal dobálja a padtársait, beszélget. Itthon is nehéz vele. Amikor hazajön, addig piszkálja a kishúgát, ameddig el nem kezd sírni. Az utóbbi időben állandóan az ajkát és a körmét rágja, és furcsa kényszermozgásai is vannak. Rángatja a vállát, hunyorog. Sajnos a hittanórán is minősíthetetlen a viselkedése, és miután a gyerekek otthon elmesélik ezt, már nagyon sokan tudnak róla a gyülekezetben. Ez annyira kellemetlen a számomra. Mit tehetnék?”

Válasz a „Cseresznyevirág” jeligével beküldött levélre:

Kedves Édesanya! „Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az.” (Péld 14,26) Bele tud kapaszkodni ebbe az igébe? Meg tudja ragadni ígéretét? Olyan mély szomorúság fogott el, amikor elolvastam a levelét! Ugyanakkor szívem megtelt irgalmas szeretettel kisfia iránt, aki kezelhetetlennek tűnő viselkedésével, körömrágásával és kényszermozgásaival próbálja jelezni Önnek: „Anyukám, nem vagyok boldog!”

Szeretettel intem, testvérem, hogy összpontosítson minden anyai szeretetével arra a hiányállapotra, amely miatt kisfia boldogtalan! Meg kell találnunk, hogy mi fáj ennek a kis embernek! Remélem, nem bántom meg azzal, ha megkérem: ne azért keressen kisfia problémájára megoldást, mert az iskolában és a gyülekezetben való viselkedése „kellemetlen” az Ön számára! Úgy gondolom, nem ez a fontos. Hanem az, hogy kisfia szenved. Hogy sürgető szüksége van megértésre, odafigyelésre, védelemre és feltétel nélküli szeretetre!

A körmét rágó gyermek általában túlnevelt, túlfékezett gyermek, aki az elhagyatottság félelmével küzd. Ezt a küzdelmet általában az váltja ki, hogy bár elfogadja a környezete – a család, az iskola – külső tilalmait, de belső tilalmakká fordítja őket. Tele van megfelelési kényszerrel, és szenved attól, hogy nem képes a tőle elvártakat teljesíteni. Belső küzdelmeitől nem tud megnyugodni, ezért tanulmányi eredménye is romlik. A körömrágást okozó lelki feszültség hátterében a rivalizálás is megbújhat. Féltékenysége tárgyai kistestvére vagy osztálytársai, akik több odafigyelést, elismerést, szeretetet kapnak.

Nem tudom, hogy Máténak mikor született a kishúga, de a leírtak alapján egyértelmű, hogy még nem dolgozta fel az új jövevény érkezését. Kedves édesanya! Mennyi segítséget nyújt abban kisfiának, hogy megbirkózzon azokkal a változásokkal, amelyeket kistestvére születése hozott az életébe? Az érzékeny, anyás gyermek számára ez sokkal nehezebb, mint gondolná.

Sok gyermekkel foglalkozom mint lelkész-hitoktató, és meggyőződésem, hogy az érdeklődő hittanosok mellett különös odafigyelést érdemelnek a magatartászavaros gyerekek. Viselkedésük sokszor fárasztó, de amikor Isten igéje megpengeti szívük húrját, ők nyílnak ki a leginkább a szeretet szavára. Sokszor hálásabb és a hit útján elkötelezettebben meginduló az a gyermek, aki addig a „csoport réme” volt, de Jézus érintésére arcáról lemállott az ügyeletes rossz fiú álarca.

Kedves levélíró testvérem felsorol néhány olyan „kényszermozgást” is, amelytől kisfia szenved. Ezeket a szakkönyvek a tic, tik névvel illetik. (A francia tic szó elsődlegesen az állatok – ló, szarvasmarha – ideges fejrángását jelöli.) Az emberi tik tünetei közé tartozik többek között még az ajakrágás, pislogás, ujjnyújtogatás, vállrándítás is. A kutatók véleménye szerint a tik a külső környezettel való konfliktus dramatizált megjelenési formája. Ha a gyermek környezetében egy tekintélyszemély (anya, apa, tanár) tiltja a normális gyermeki aktivitást, és passzív, fegyelmezett viselkedést követel, ha állandóan dirigálva, parancsokat osztogatva megfosztja őt őszinte indulatainak, érzelmeinek, akaratának kinyilvánításától, akkor fordul elő, hogy a gyermek tikkel védekezik ez ellen. A tik tehát egy titkos védekezőmechanizmus a gyermek részéről, aki külsődlegesen ugyan engedelmeskedni szeretne, de kényszermozgásaival passzívan mégis lázad az őt leuraló személy ellen.

Kedves anyuka, kérem, gondolja végig, hogy kisfia nem túlzottan is sokat bírált, fékezett, szükségtelenül is kordában tartott gyermek-e! Rá kell jönnie – ha kell, szívós önvizsgálattal –, hogy ki az a személy a gyermek környezetében, akinek ezek a tünetek szólnak! Mert kisfia gyógyulásában ennek a személynek kulcsszerepe van! Ha a tiket és a körömrágást okozó belső küzdelem mögött rejlő körülményeket felfedezzük, és rábukkanunk arra a személyre, aki türelmetlenségével, elvárásaival annyi nyugtalanságot okoz Máténak, akkor energiáit képességeinek kibontakoztatására használhatja.

De előbb Önnek kell megerősödnie a hitben, reménységben és szeretetben, hogy gyermeke oltalomra leljen! Lazítson, oldódjon föl, vallja meg belső görcseinek okát! Az az áldás, amelyet az élő Megváltóval Ön mint édesanya tart fent, ráárad gyermekére, aki megszabadul attól a belső feszültségtől, amely fenntartja kényszermozgásait. Máténak oldott légkörre, örömre, elfogadásra, közös programokra, játékra, nevetésre, sok beszélgetésre van szüksége!

Tárja ki egész lényét Isten Lelke előtt, fusson szabadon Ura elé, és vigye magával Mátét is!

Imatámogatással:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::