A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„A’ szenvedélyek harca közt legyen / Egy szó: igazság! szent előttetek, / Ki többet mond, mint üdvös, egyaránt / Vét avval, a’ ki hallgat vagy mond keveset.” A Magyar Tudományos Akadémiának az 1848. március 15-e százötvenedik évfordulója tiszteletére rendezett kiállításán olvashattuk először Vörösmarty e sorait, melyek a Szabad sajtó című, 1848. március 15–16-án írt költeményének harmadik – akkoriban előkerült, kézírással írt – szakaszát alkotják. A versbeli megállapításnak napjainkban szónoki emelvényeken is helyet kellene kapnia, nem csak az Akadémia féltve őrzött kincsei között van helye, mint ahogy sok, Petőfi és a lelkes márciusai ifjak emlékét idéző írásnak, történetnek sem, amelyek segítenének felrázni kulturális életünk közönyét.

Vörösmarty aligha gondolt arra, hogy lesznek még olyan idők is, amikor a dicsőséges márciusi napokra, ’48. március 15-re legfeljebb Petőfi ukrán fordítójának segítségével emlékezhetünk. Pedig szép nemzeti ünnepünk az elmúlt évtizedekben gyakran még az iskolák piros betűs napjai közül is kikerült. Így történt, hogy a hatvanas években a Csepel Művek Műszaki Klubjának vezetősége arra kért, rendezzek erre a napra egy szép irodalmi-történelmi emlékezést, mert szeretnék, ha iskolás gyermekeik legalább itt hallhatnának március 15-ről. Megtisztelő, de nem könnyű feladat – a hivatalos döntéssel szemben.

Eszembe jutott, hogy a Deák téri Evangélikus Leánygimnáziumban azt tanultuk, hogy Tarasz Sevcsenkót az ukrán nép Petőfijének nevezték… Évtizedekkel később ez az elnevezés egy fiatal ukrán költőnek, Leonid Pervomajszkijnak annyira felkeltette a magyar költő iránti érdeklődését, hogy kutatni kezdte életét, és verseit ukrán és orosz nyelvre fordította; sőt a második világháború harcai során hazánkba kerülve felkereste Petőfi szülőházát s a tájat, melyről oly szépen emlékezett meg. Megszereztem Leonid Pervomajszkij kijevi címét, írtam neki, és kértem, hogy A szabadság dalnokai – Tarasz Sevcsenko és Petőfi címmel írjon az általam tervezett ünnepi műsor elé megemlékezést. (Akkoriban sokat jelentett egy „orosz” közreműködő!)

Rövidesen megérkezett ukrán és orosz nyelvű válasza a kért tartalmas, szép emlékezéssel. Az ünnepi beszéd magyar fordítását Horváth Ferenc, a Madách Színház tagja olvasta fel, majd Jancsó Adrienne előadóművésszel Tarasz Sevcsenko és Petőfi Sándor számos hazafias versét adták elő, Pervomajszkij Petőfiről és Petőfihez írt verseivel együtt. A három költő több megzenésített költeménye egészítette ki a valóban tanulságos, szép történelmi emlékezést.

Természetesen a hivatalos állásponttal való szembehelyezkedés nem maradt következmények nélkül, de ezekért kárpótolt a velünk együtt érző, népszerű ukrán költő megható köszönőlevele, dedikált fényképe, több verseskötete, Petőfihez írt sorainak idézésével: „Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. / És nem te dúltad nálunk szét a kertet! / De háború van. Tollam mellett kardom. / Így jöttem országodba. Jönnöm kellett.”

Schelken Pálma

::Nyomtatható változat::