Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Jézusnak az elveszett juhról szóló példázata (Lk 15,2–7) egy régi kor emlékét idézi. A pásztor Júdea kopár tájain elindul elveszett báránya után. Ebben a régi, számunkra talán romantikusnak tűnő képben Jézus vallomása szólal meg arról, hogy mennyire szeret minket. Figyeljünk fel erre, mert csak ettől a szeretettől gyógyul életünk!

Bajaink orvoslására rengeteg energiát fordítunk, de tüneti kezelésnél többre nemigen jutunk. Egy-egy bajforrás eltömését – egyéni életünkben és világméretekben egyaránt – nagy szenzációként ünnepeljük. Közben nem vesszük észre, hogy egy baj elhárítása újakat idéz elő. Olyan ez, mintha az árvízvédelmi gáton egyik helyről a másikra hordanánk a homokzsákokat.

Rá kellene döbbennünk, hogy életünk megoldása nem a mi kezünkben, hanem Jézus szeretetében van. Ezért az a legfontosabb, hogy elhiggyük és megismerjük az ő szeretetét (1Jn 4,16), amelyet azzal mutatott meg, hogy életét adta juhaiért (Jn 10,11).

Jézus szeretete magához öleli az emberiséget, de közben számon tartja az „egyet”. Nála számít, hogy eggyel több vagy kevesebb! Ezért indul az „egy” elveszett megkeresésére. Abban lel örömöt, ha megtalálja és hazaviszi. Akkor élem át igazán Jézus szeretetének csodáját, amikor felismerem, hogy az az „egy” én vagyok.

Madocsai Miklós

::Nyomtatható változat::