Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Amikor egy újszülött esetében teljesen váratlanul, normális várandósság és komplikációmentes szülés után kevéssel felmerül a szívrendellenesség gyanúja, klinikára kerül a kicsi, és egyre valószínűbb, hogy műtétre lesz szüksége – alig egyhetesen –, akkor családtagként kifakad az emberből: bárcsak keresztény orvos kezébe kerülne az a csöppség!

Bárcsak olyan elhivatott emberek végeznék az operációt, akik nemcsak azt tudják, milyen értékes egy fiatal házaspárnak első fiúgyermekük, hanem azt is, hogy az élet Istentől való, és hogy munkájukat, hivatásukat is neki köszönhetik! És hogy milyen szívszorongató látni kicsinyke testében a tűket és várni a megoldás reményét nyújtó műtét gyötrően lassan közeledő óráját, miközben tudjuk, hogy van kockázat, és mindenekelőtt azt, hogy Isten kezében vagyunk. Minden korábbinál szorosabb a kapcsolat vele, minden szavunk, sóhajunk, gondolatunk egy-egy ima felé.

Azt hiszem, az ilyen órákban mindenki így fogalmazná meg érzéseit és reményeit. Ezért jó (lenne) tudni, hogy ezt elmondhatjuk az orvosnak, mert ő maga is hisz az Örökkévalóban, és nem a maga tapasztalatában vagy a műtétet végző stábja rutinjában reménykedik. Néha lehet hallani olyan orvosról, aki imádsággal indít minden operációt – hiszem, hogy az ő ereje többszöröse a kollégáiénak. Nagyobb az öröme, ha sikerül; és Isten szerinti a bánata, ha nem megy minden jól.

A műtét órája egyszerre a remény és a félelem ideje. Aztán jó híreket kapunk. A helyzet reménytelibb a vártál, és nem lesz gond. „Ezek a kisgyerekek olyan erősek!” – mondják az egészségügyiek, de keresztényként hihetem: Isten az, aki olyan erős. Hatalmas és irgalmas.

Máris azon gondolkodom: mit kell majd mondanom a majdan felcseperedő csöppségnek?! Úgy érzem, kötelességem, hogy sokat beszéljek neki Isten szeretetéről már egészen kicsi korától kezdve, hogy mielőbb megtudja, kinek kell mindenkor mindenért hálát adnia.

Persze a hálaadás most leginkább a mi feladatunk. Keresztény orvossal együtt vagy tőle függetlenül.

Mély igazság az, hogy Istent a mélységekben és a sötétségben lehet a legjobban meglátni, sőt érezni. Fénye ilyenkor ragyog a legteljesebben.

Szegfű Katalin

::Nyomtatható változat::