Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

János így válaszolt nekik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.” Lk 3,11 (Ám 5,24; Lk 1,57–67/68–75/76–80; ApCsel 19,1–7; Zsolt 107,1–22) Korunkban, pazarló fogyasztói társadalmunkban, amikor és ahol leginkább csak saját jólétünkkel, igényeink magas színvonalú kielégítésével vagyunk elfoglalva, a segítségnyújtás hányadik helyen áll értékrendünkben? Hála Istennek, sokak szívéhez elér Keresztelő János szava! Egy példa: ma negyven-ötvenezer fő alkotja azt az állandó adományozói kört, amely a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek ajánl fel kisebb-nagyobb összegeket. Mert megindítja őket a közel vagy távol élők szenvedése. A fenti ige abba az irányba is vezet, hogy felismerjük: van miért hálát adnunk Istenünknek, aki megáld, megajándékoz minket javaival.

Jézus Krisztus mondja: „Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” Mt 25,45 (Péld 3,9; Lk 5,27–32; 1Móz 43,1–14) „Egyetlen dolgom e földön a szeretet” – mondta Victor Hugo. Ki az, aki igazán képes arra, hogy minden elé és fölé helyezze a (cselekvő) szeretetet egész életútja során? Hiszem, hogy a Jézus Krisztusra rátalált hívő ember képes erre! Súlyos szavakat fogalmaz meg Jézus az igében… Sokan „szerették”, „szeretik” úgy Krisztust, hogy közben szívesen megfeledkeznek a „legkisebbekről”. Ez azonban nem lehetséges keresztény magatartás. Erő, hit, kitartás, élő Krisztus-kapcsolat nélkül, csupán emberi erőforrásainkra támaszkodva bizony nem is menne…

Jézus meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte őt. Mt 9,9 (Zsolt 18,20; 2Móz 32,30–33,1; 1Móz 43,15–34) Jézus és Máté egymásra nézése, a találkozás pillanata, a Máté életében a „Kövess!” után bekövetkező változás – mit mond ez ma nekünk? Van-e ereje, vigasztaló, tanító, bátorító üzenete a történetnek? Hogyne lenne! Minél alaposabban olvassuk, annál jobban feltárul! Amint a vágy is egyre inkább feltámad, hogy Jézus – nevünkön szólítva bennünket – minket is követésére hívjon. S mi legyünk oly bátrak, mint Máté/Lévi, aki mindent odahagyva követte őt! Istennek megvan az eszköze, a terve arra, hogy személy szerint megtaláljon bennünket, amint ki-ki a maga kis „vámszedő asztalánál” üldögél, s meghívjon követésére. Talán már szólított is, többször is?!

Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti. Zsolt 23,2–3 (Lk 13,12–13; Jn 5,1–16; 1Móz 44,1–34) Jellemző, hogy az utóbbi évek egyik legdivatosabb szava a wellness lett. A felüdülés nem csupán a testi jólétet, a fittséget jelenti – a lelki nyugalom, a harmónia is fontos része. Csend, nyugalom, pihenés, feltöltekezés: ma is a legvágyottabb és a legritkább kincsek, a víz pedig a tisztaság szimbóluma, az élet feltétele – ám a zsoltáros nem csak egy szép oázis képét adja: Isten lelkünkben végzett csodálatos, békét, harmóniát teremtő, életünkben áldást termő munkálkodását fogalmazza meg. A 23. zsoltár pásztora minket, még el-elkóborló bárányait is várja abba a nyájba, amelyet szerető kézzel terelget…

Pál mondja: „Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: nagyobb boldogság adni, mint kapni.” ApCsel 20,35 (Péld 31,8; Mt 18,15–20; 1Móz 45,1–24) Az utolsó mondatot sokan már gyerekkorunkban halljuk. Én is hallottam, de azt hittem, a felnőttek bizonyára tévednek, hiszen hát kapni jó ajándékot vagy bármit, nem pedig adni… Aztán felnövünk, s az értékek a helyükre kerülnek – nem csak az anyagiak. Persze sajnos nem mindenkinél… De ha hitben, Isten szeretetében élünk, felnőtt, érett keresztény hitben járunk, akkor tapasztaljuk, átéljük, hogy igen: boldogság adni.

Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért! Ézs 55,1a (Jn 4,14; Mt 27,3–10; 1Móz 45,25–46,7) Tavalyelőtt, a nagy melegben ingyen ásványvizet osztottak Budapest nagyobb terein, hogy a kitikkadt, rosszullét határán tántorgó embereknek segítsenek egy kicsit. Látni kellett volna az arcokat, milyen hálásak voltak…! A jelenések könyvének verse jut eszembe: „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (22,17b) Az ingyen ásványvíznél mennyivel többet, nagyobbat, különlegesebbet kínál fel az Úristen Krisztus által, aki az üdvösségünk! Ingyen, válogatás nélkül idősnek, fiatalnak, még erősnek, már elgyengülőnek, nekünk! Hálásak vagyunk-e érte? „Elvesszük-e” egyáltalán, szomjazunk-e rá?

A varázslók megcsalnak látomásaikkal, haszontalan álmokat beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér. Zak 10,2a (Jak 2,19; Róm 8,1–6; 1Móz 46,28–34) Magára valamit adó tévécsatorna, bulvárlap, magazin tenyér- és kártyajósokat, horoszkópelemzőket, jövendőmondókat, boszorkányokat (!) foglalkoztat. Mert ma „ez kell”. Virágzik a bálványimádás, mert piaca van. A 24. óra, azaz felelősségünk nem hárítható; minden Jézus-követő ember az igazi Vigasztalóról tegyen bizonyságot, aki valóban ismeri a jövőt, aki kézben tartja a jelent, s akinek a szava soha meg nem csal.

Kőháti Dóra

::Nyomtatható változat::