Élõ víz

Hozzászólás a cikkhez

Mindig különös jelentõsége van annak, amikor Jézus valamit kérdez valakitõl. Írásomban három dolgot szeretnék aláhúzni, amelyek megfigyelhetõk Jézus kérdéseiben.

Ha Jézus kérdez, sokszor mást és valami újat mond. Éppen nem azt mondja, amit vártunk. A Biblia olvasásakor mi szeretjük beleolvasni a saját gondolatainkat a Szentírás szövegébe. Ézs 55,8 azonban arra figyelmeztet minket, hogy a mi gondolataink nem Isten gondolatai…

Az igébõl mindig éppen azt kell elfogadnunk, ami nekünk új, ami más, mint amit vártunk. Ezt tapasztaljuk a tenger lecsendesítésének történetében is. A viharban a tanítványok félnek. Mi úgy érezzük, hogy okuk van rá. Jézus azonban meglepetésünkre azt kérdezi tõlük: „Mit féltek, ti kicsinyhitûek?” (Mt 8,26) Jézus nem fél velük együtt. Sõt szelíden inti õket: miért féltek?

A hit legyõzi, elûzi a félelmet. Ha Jézus együtt félne velük, akkor nem lenne Isten Fia, ha együtt félne velük, akkor nem lenne Szabadító. Tehát Jézus kérdésében valami új szólal meg, valami más, mint amit vártunk. Ezt kell befogadnunk.

Ha Jézus kérdez, abban mindig van valami ébresztõ üzenet. Mire ébreszt Jézus? Elsõsorban bûneink meglátására. Hasonlót érzünk Péter pünkösdi prédikációjában is (ApCsel 2). A háromezres gyülekezet a beszéd hatására megkeseredett. Minden prédikációnak egyik hatása, hogy ráébreszt a bûn valóságára: hogyan rontottam el eddigi saját életemet, hogy bántok meg sokszor másokat, talán éppen szeretteimet.

Egy asszony egy alkalommal a templomból jövet így számolt be a prédikációról:

– Nagyon szép és tanulságos volt a beszéd, de nekem valami nagyon hiányzott.

– Mi hiányzott?

– Sajnos nem volt egyetlen mondat sem benne, amely megfájdította volna a szívemet a bûneim miatt…

Jézus szava megszomorít; ahogy a zsoltáríró mondja: „…utolértek bûneim, amelyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40,13; Károli-fordítás) Ez azt jelenti: ráébredtem, rájöttem, hogy bûnös vagyok.

Végül: ha Jézus kérdez, az mindig egyúttal gyógyító kérdés is. A tenger lecsendesítésének történetében, mikor azt kérdezi: miért féltek? – már benne van a kérdésben, hogy õ le tudja csendesíteni a vihart. Még zúg a szél, még tajtékoznak a félelmetes hullámok, de Jézus már megtöri a bénító félelem erejét. Nincs miért félni. Ne féljetek – ez nem „parancs”, hanem gyógyító erõ!

Boldog, aki bajban, nehéz órákban ahhoz a Jézushoz menekül, aki mindent másképp lát. Aki szavával is gyógyít. Életünkben gyakran ott a vihar. A bûn vihara, a félelem vihara, a lázadás, csüggedés vihara.

Kapaszkodj bele Jézus szavába: kicsinyhitû, miért kételkedel? És jön a csend. A viharzó tenger újra csendes lesz. Mert valaki itt van, aki erõsebb minden viharnál…

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::