Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ismét elindult a hittantáborok szezonja. Ezen a nyáron sok-sok gyerek lehet együtt régi és új ismerősökkel, és talán többen megérezhették, megérezhetik, hogy nincsenek egyedül – akkor sem, amikor nincsenek körülöttük családtagjaik, szeretteik.

Az otthontól való távollét a legkisebbeknek, az első táborozóknak a legnagyobb kihívás; június 18-tól 22-ig megrendezett táborunkban éppen az ilyen gyerekekből volt a legtöbb. Sokan először ültek vonaton, először kellett beosztaniuk a kapott zsebpénzt, vagy éppen az volt egészen új élmény számukra, hogy hosszabb időt olyan gyerekekkel töltöttek el, akik az ország valamely távolabbi pontján élnek.

A Gyönk és környéki, Tamási és környéki, valamit a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség alsós általános iskolás tanulói voltak együtt a Tolna megyei Keszőhidegkúton. Harminckét gyerek hét segítővel töltött el egy hetet a rekkenő hőségben sok-sok vidámság közepette. Csokis keksz, vízi csata, óriás buborékfújó, „szívemben hála, hála”, Jónás… – csak egy pár bökszó a hét eseményeiből, amelyek mögött történetek, élmények, arcok vannak. Lelki mélységek és felszabadult vidámság együtt a csodálatos, dombos vidéken.

A tábor nemcsak néhány – a Déli Egyházkerületben szolgáló – lelkész, hitoktató összefogásának eredményeképpen jött létre, hanem a környékbeliek áldozatos szeretetének is köszönhető. Az egyik szülő a számháború végén hatvan palacsintával várt minket; máskor friss tehéntejet ihattunk a helyiek jóvoltából. A konyhai feladatokat néhány környékbeli fiatal önkéntes munkaként végezte. Ennek az összefogásnak köszönhetően a tábor részvételi díja egy átlagos táborénál jóval alacsonyabb lehetett (közel harmada volt).

BeSze

Regionális hozzárendelés: Kesz?hidegkúti Evangélikus Társegyház

::Nyomtatható változat::