Keresztutak

Levél Dániából

Hozzászólás a cikkhez

Immár a tizennegyedik alkalommal tartották meg Dániában a Templomnapok elnevezésű egyházi konferenciát a közelmúltban. Az idén Haderslev városa, a haderslevi evangélikus püspökség adott helyet a háromévente megrendezett eseménynek.

Az országban a 16. század óta az evangélikus az államvallás; a lakosság 97 százaléka evangélikus.

A Templomnapok keretében először 1968-ban Haslev városában gyűltek össze a lutheránus egyházak képviselői a világ minden részéről az együtt gondolkodás, az összefogás céljával. Mint ahogy már akkor is, az idei konferencián is nagy hangsúlyt fektettek a misszióra és a lelki megújulásra. Ez a rendezvény mottójából is kiderült: Egyház határok nélkül.

A konferencia négy napja alatt igen változatos és sokszínű megvilágításban tekinthettem be a Dán Evangélikus Egyház életébe, missziós tevékenységeibe, aktuális terveibe, láthattam a megoldásra váró hiányosságokat. A napi programok változatossága és tartalma már-már feledtette velem „mindennapi kereszténységünk” kicsinyességeit.

A résztvevők már reggel, a rövid, de mondanivalójukban annál lényegretörőbb istentiszteletek, majd a jókedvű, testet-lelket szintén megmozgató együtt éneklés alkalmával megtapasztalhatták a Krisztusban hívők valódi örömét.

Napközben több, párhuzamosan zajló előadás közül választhattak a jelenlévők a belmisszió, illetve a külmisszió témájában. Mindezeket keresztény kórusok, együttesek és művészcsoportok változatos előadásai gazdagították. Egy külön e célra felállított nagy, nyitott sátorban reggeltől késő estig istentiszteleti alkalmak zajlottak.

Igaz, házigazdák lévén többségükben a Dán Evangélikus Egyház tagjai voltak jelen a konferencián, ám az előadók között a különböző missziós területekről meghívottakat is hallhattak a jelenlévők, elősegítendő a hiteles kép felrajzolását, a határokat átívelő, valódi missziós, testvéri közösségnek és a segítségnyújtás módjának a megtalálását. Ilyen volt például Kanimozhi Deivasigamani evangélikus lelkésznő Indiából, aki az anyagiassággal – amely sokszor kimondatlanul jellemző az európai egyházakra is, noha összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak – szembehelyezkedve arról beszélt, hogy az igaz keresztény, Krisztusban hívő ember nem szegény, hanem gazdag, bármennyire sanyarú körülmények között él is. Gazdagabb bárkinél!

Nagy hatású beszédet mondott továbbá David Zac ugandai evangélikus püspök; ő szintén az Európát lassan eluraló szubkultúrákról, hamis értékítéletekről és ezek Afrikába való beszivárgásáról beszélt. Gondolhatnánk: a meglátása egyoldalú, de szavainak nyomatékot adott az a tény is, hogy tanulmányait Európában folytatta ifjúkora óta, így van összehasonlítási alapja. Megdöbbentő hallani azt a kimondott igazságot is, hogy noha Krisztusban egyenlők, sőt testvérek vagyunk, az európai keresztény ember mégis akkor bánik a „legtestvériesebben” – ne felejtsük, keresztényekről van szó – az afrikai testvérrel, mikor a két markát tartót látja maga előtt, hiszen akkor fölé állva „meg lehet simogatni” őt az „adomány” után. „De ez nem helyes, nem erre van szükségünk!” – mondta David Zac. Ez már nem a testvériség, ez már nem az egyenlőség, ez nem keresztényi, felebaráti szeretet, annak ellenére, hogy sokszor így működik a rendszer. Ő a konferenciára nem kérni – mint sokan mások –, hanem adni ment.

A záró istentiszteleten az igehirdető az evangéliumnak a határok nélküli hirdetését állította a középpontba. Minden ország egy-egy küldötte saját nyelvén olvasta föl a missziói parancsot.

Sokan sokat kaptunk Istentől ez alatt a pár nap alatt. A babiloni torony megépítésekor a nyelveket összezavarta az Úr, de hála neki, az evangélium mindannyiunknak megadatott. Határok nélkül.

Torzsa Tamás evangélikus teológus

::Nyomtatható változat::