A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP – 1Móz 50,15–21

Hozzászólás a cikkhez

József testvérei féltek, hogy öccsük csak hajlott korú apjukra tekintettel bocsátott meg nekik, amikor a fáraó udvari főméltóságaként fölfedte előttük kilétét. Úgy érezték, Jákób halála után okkal tarthatnak József bosszújától. Magukból indultak ki… Hiszen ifjúkorukban – apjuk haragjától félve – nem merték nyíltan kimutatni József iránti ellenszenvüket. Elfojtott irigységük idővel gyűlöletté, gyilkos szándékká fajult. Csak az alkalmat várták, hogy apjuk tudtán kívül elbánjanak Józseffel. És amikor József egyedül vitt nekik ebédet a mezőre, megragadták a lehetőséget, hogy örökre megszabaduljanak testvérüktől. Kis híján megölték, de végül úgy döntöttek, hogy eladják az épp arra haladó karaván rabszolga-kereskedőinek. Ezért apjuk halálakor úgy érezték, most József számára jött el a rég várt alkalom, hogy leszámoljon velük.

A bosszúra való lehetőség híján a hatalmi viszonyok vagy más akadályozó körülmények megváltozásáig szóló, színlelt megbocsátás a mi világunkban sem ismeretlen. Bizonyára sokan átéltük, hogy amikor haragosaink nem tudtak ártó szándékuknak érvényt szerezni, kényszeredetten békejobbot nyújtottak felénk. Elfogadtuk, bár éreztük, hogy ez nem őszinte. És amikor alkalmuk nyílt, éltek is rögtön a lehetőséggel, hogy ott ártsanak, ahol tudnak. De talán bennünket is megkísértett már a helyzet adta lehetőség, hogy végre betartsunk valakinek, akinek korábban megbocsátottunk ugyan, de nem szívből, hanem kényszeredetten. Ezért tudjuk nagyon könnyen megérteni József testvéreinek félelmét.

József azonban nem színből, hanem szívből bocsátotta meg testvéreinek, hogy korábban az életére törtek. Amikor a fáraó ezüstpoharát az egyiptomi gabonával hazainduló testvérek csomagjába rejtette, majd a látszólagos lopást leleplezte, nem azt akarta értésükre adni, hogy „most végre a kezemben vagytok, most börtönbe, sőt akasztófára juttathatlak benneteket, és csak azért nem teszem, mert tudom, hogy apánknak nagy fájdalmat okoznék vele”. Jákób halálakor kitűnik, hogy a testvérek az esetet mégis így értelmezték. Pedig József ezzel csak azt mutatta meg, hogy amikor valóban kezében van az életük, ő akkor sem él a bosszú lehetőségével, mert a korábban elkövetett gonosz tettük ellenére őszintén, testvérként szereti őket. De a testvérek ezt nem értették, mert magukból indultak ki: tudták, hogy József helyében ők most bosszúra használnák a helyzetben rejlő lehetőséget.

Józsefnek a testvéreihez való nagyvonalúsága, irántuk minden körülmény ellenére megőrzött szeretete nem saját emberi nagyságából fakad. József mindvégig szilárdan hitte, hogy sorsa Isten kezében van, és sorsában a váratlan fordulatokat nem a véletlen hozta, hanem Isten gondviselése. Isten intézte úgy, hogy amikor testvérei a mezőn meg akarták ölni, a rabszolgakereskedő-karaván épp arra jöjjön. Isten lágyította meg testvérei szívét, hogy életét megkíméljék. Isten előre tudta azt is, hogy a karaván Egyiptomba tart, ahol Józsefet Potifár fogja megvenni, akinek csélcsap felesége ártatlanul börtönbe juttatja majd, de csak azért, hogy ott megfejthesse a fáraó álmát, és ennek eredményeként a fáraó a birodalom gazdasági, pénzügyi és egyben népjóléti miniszterének megfelelő rangba emelje. Mindezt pedig azért, hogy az egész keleti világot sújtó nagy éhínség idején ő menthesse meg apja, testvérei és egész családja életét, letelepítve őket Gósen gazdagon termő földjén, Egyiptomban.

József hitével felismerte, hogy az a gonosz terv, amelyet testvérei ellene forraltak, tudtukon kívül, akaratuktól függetlenül Isten nagyszabású tervének részévé vált: József családja a dédapjának, Ábrahámnak tett ígéret alapján így fejlődhet nagy néppé. És Jákób tizenkét fiának családja valóban Egyiptomban növekedett Isten választott népének tizenkét törzsévé. Ezért joggal mondhatta József a bosszújától rettegő testvéreinek: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” József azokra a népekre gondolt, amelyeket Egyiptom az ő bölcsességének köszönhetően láthatott el élelemmel.

Isten azonban azért adta József szájába ezeket a szavakat, hogy prófétai kinyilatkoztatást adjon: József – tudtán kívül – a kereszt Krisztusáról tett tanúságot, amikor ezt a mondatot kimondta. Hiszen az Úr Jézus is így szemlélte Istentől rendelt sorsát, ezért tudott szívből megbocsátani minden kínzójának és ellenségének. Tudta, hogy akik gonosz szándékkal juttatják őt keresztre, akaratukon kívül Isten üdvtervét szolgálják: Isten megengedi, hogy őt ártatlanul halálra adják, de csak azért, hogy ezáltal „sok nép életét megtartsa”.

Mert Isten terve a Golgotán kulmináló emberi gonoszság eszközét, a keresztet tette az emberi nem üdvének forrásává. Isten nem megakadályozza a gonosz működését, hanem tetteit üdvterve részévé teszi.

Véghelyi Antal

::Nyomtatható változat::