Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 26
- Évtizedes barátság
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Évtizedes barátság
A paksi Hoffmann Ádámné, Marika és a békéscsabai Mokrán Pálné, Ica tíz évvel ezelőtt, az első találkozón ismerkedett meg. Azóta mindkettőjük élete szomorú fordulatot vett. Egy időre el is veszítették egymást szem elől, de most ismét találkoztak…
Ica: Legutóbb Székesfehérváron, azelőtt Orosházán is voltam, tíz éve pedig Pakson, onnan van az ismeretség Marikával.
Marika: Természetesen ott voltam az első paksi találkozón, emlékszem, milyen nagy izgalommal vártuk a vendégeket. Most nagyon örülök, hogy ismét találkoztam a barátnőmmel. Ica keresett engem korábban is, én is őt, és így tartottuk a kapcsolatot.
– Önök szerint miért jó, hogy ennyi evangélikus testvér találkozik egymással?
Ica: Feltöltődést, összetartozást ad, az ember lelkében megerősödik, meghitt és jó ez az együttlét. Halljuk a prédikációkat, megerősítést nyerünk a hitben. A békesség olyan szép gondolat, a mai világban pedig olyan aktuális! Mindenki úgy jött ide, aki itt van, hogy meg van békélve.
Marika: Amikor egy egész sportcsarnok énekel, tele van a szívem hálával és örömmel, és szeretném magamhoz ölelni a világot. Nekem nagyon tetszik a sok szekció, kár, hogy egy időben vannak, mert több téma is érdekelne, nehéz közülük választani.
– Amint látom, éppen egy fényképalbumot nézegettek. Nem szokványos, ahogyan ismét egymásra találtak – mi történt?
Ica: Azóta, hogy Pakson 1997-ben találkoztunk, sajnos megváltozott az életünk. Én tíz éve a férjemmel voltam itt; azóta mindketten, Marika is és én is megözvegyültünk.
Marika: Megváltozott a lakcímem, a telefonszámom, és sajnos Ica levele mindig visszament a feladóhoz.
Ica: A találkozásunkat isteni rendeltetésnek gondolom. Sem Marika címe, sem a telefonszáma nem volt meg; a buszban egyre arra gondoltam: „Istenem, segíts, hogy ha itt lesz Marika, találkozzak vele!” És ahogy leszálltunk a buszról, mindjárt egy olyan emberrel találkoztam, aki személyesen is ismerte Hoffmann Ádámnét!
Marika: Nagyon megörültünk egymásnak, összeölelkeztünk. Azóta itt próbáljuk ezt a kis időt jól kihasználni, Ica pedig meghívott látogatóba Békéscsabára. Ez a találkozó erősít hitben és szeretetben, s ezzel elérte a célját, személyes megtapasztalás révén épülünk a hitben, én pedig barátokra találtam.
::Nyomtatható változat::
|