Keresztény szemmel

Levelet írtam…

Hozzászólás a cikkhez

Kedves testvérem! Figyelmességed, amellyel elküldted nekem W. Busch könyvét, meghatott. Persze – ismerve téged – nem volt ez valami nagy dolog, hiszen egész életedben mint élő lelkiismeret szolgáltál közöttünk. És ennek a könyvnek az olvasása is hatalmas erőt ad arra, hogy én se hagyjam abba a szolgálatot.

Rád gondolva és érted hálát adva elvonul lelki szemeim előtt azoknak az özvegyasszonyoknak a képe, akik nem magukra néztek, hanem a szolgálatot folytatva segítették és segítik az Isten útján társaikat. Tudom, hogy nem haragszol, ha most felsorolok közülük egypárat. Azt, aki új szolgálati helyünk első úrvacsoraosztásán kézen fogva vezetett az oltárhoz; azt, aki nem érezte státusváltásnak, amikor a férje meghalt, hanem ugyanúgy folytatta szolgálatait, mint előtte; azt, aki nyugdíjaséveiben érte el, hogy Isten igéjét hirdethette a gyülekezetben; azt, aki – felszabadulva sok háztartási munka alól – betegeket látogatott élete végéig; azt, aki leveleivel segít, bátorít, biztat, erősít mindenkit, akinek szüksége van rá; azt, aki pontos imanaptárral viszi Isten elé a bajban levőket, a szenvedőket, a válságba jutottakat.

Ők példák a számomra. Te is azok között vagy, kedves testvérem, akiktől nagyon sokat tanultam, aki soha nem az emberekre, hanem Jézus Krisztusra nézve szólaltál meg, és mindig szeretettel figyelmezetted azokat, akik nem a jó úton jártak, vagy elfelejtkeztek valamiről.

Busch lelkész prédikációiban a sok érdekes példa között szó van egy nagymamáról, aki nem félt felállni egy istentagadó előadás után és bizonyságot tenni arról, hogy Isten miként vezette őt egész életében, és hogy az örök élet reménységével készülhet élete végére. Megkérdezte a hitetlen előadót: „Uram, mit adott Önnek a hitetlensége? Én elmondtam, hogy az én Uram mit tett értem, most válaszoljon Ön is!”

Lehet, hogy van, aki sokallja az „élő lelkiismeret” megnyilatkozásait, én is sokszor hirtelenül és meggondolatlanul ráztam le észrevételeidet – kérlek, bocsásd meg ezt nekem! Most mégis azt írom: nem szabad hallgatni akkor, amikor a Lélek indít.

Áprily Lajos ismert soraival búcsúzom tőled: „Ne ingerelj panaszra vagy haragra, / hangoskodóból halkíts hallgatagra. (…) Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez / egy pátosztalan, kurta szó elég lesz, / a túlsó partot látó révülésben/ a »Készen vagy?«-ra ezt felelni: Készen.” (Kérés az öregséghez)

Isten áldjon meg, kedves testvérem, adjon neked még sok erőt a szolgálathoz, a bizonyságtételedet pedig tegye meggyőzővé ott, ahol élsz, családodban és gyülekezetedben. Szeretettel kívánja ezt testvéred az Úrban:

Bencze Imréné, Ágnes

::Nyomtatható változat::