A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„Egymással meg éljetek békében.” (1Thessz 5,13)

Ézs/Iz 11,6–13: Majd együtt lakik a farkas a báránnyal

Zsolt 122: Békesség legyen a te várfalaid között

1Thessz 5,13–18: Éljetek egymással békességben

Jn 17,6–24: Mindnyájan legyenek egy

Isten azt kívánja, hogy békében éljünk egymással. A béke nem csak a háború és a konfliktus hiánya. Az Isten által óhajtott salom egy megbékélt emberiségből sugárzik. Egy olyan közösségből, amely részesedik a békességben, és megtestesíti azt a békét, amelyet csak Isten adhat. A farkassal lakó bárány és a párduccal tanyázó gödölye ézsaiási látomása elénk vetíti azt a jövőt, amelyet Isten tervez számunkra. Habár ilyen békességre mi magunk képtelenek vagyunk, arra hívattunk, hogy Isten eszközeiként legyünk békítő munkájának kézművesei. A békesség, akárcsak az egység, ajándék és hivatás is.

Jézus kérése a tanítványokhoz nem parancsként vagy követelésként hangzott el, hanem az Atyához intézett imádságként azon az éjszakán, mielőtt Jézust megölték: „Atyám, mindnyájan legyenek egy.” Szíve és küldetéstudata mélyéről fakadó imádság ez, amellyel a tanítványokat készíti föl mindarra, ami következik.

Amikor az elmúlt száz év keresztyénjeinek imáira, álmaira és kezdeményezéseire gondolva a keresztyén egységért tartott imanyolcad századik születésnapját ünnepeljük, helyénvaló, hogy számba vegyük, meddig jutottunk ezen a Lélek által vezérelt zarándoklaton. Időszerű, hogy hálát adjunk egységért való imádságaink számos gyümölcséért. Azért, hogy ellenségeskedő és egymást meg nem értő keresztyén közösségek ma barátsággal és tisztelettel viszonyulnak egymáshoz. Együtt imádkozó keresztyének gyakran közösen tesznek bizonyságot az evangéliumról, és szolgálják a rászorulókat. Párbeszédek sorával építgetjük a megértés hídjait, és így közelebb kerültünk egymáshoz néhány eddig áthághatatlan akadálynak tűnő teológiai kérdés terén.

Ugyanakkor tudjuk, hogy az ünneplés alkalom a bűnvallásra is. Ellentéteink továbbra is Jézus egységért elhangzó imájának ítélete alatt állnak. Pál apostol továbbra is figyelmeztet: „Éljetek egymással békességben!” A keresztyének ma látványosan megosztottak több kérdésben. Örökös teológiai vitáink mellett sokszor összekülönbözünk erkölcsi kérdésekben is. Pedig összefogásra és közös bizonyságtételre lenne szükség. Belső megosztottságunkban és egymással való viszályaink miatt elmulasztunk eleget tenni annak a magasztos küldetésnek, hogy jelei és eszközei legyünk az Isten által óhajtott egységnek és békének.

Számadásunk végén mit mondhatunk? Ünnepelhetünk, de szomorúságra is van okunk. Adjunk hálát az előttünk járókért, akik életüket önzetlenül a megbékélés szolgálatának áldozták! Kötelezzük el magunkat újra, hogy a Krisztus akarata szerinti egység és béke munkálói legyünk. Az ünneplés alkalmat ad arra is, hogy azon elmélkedjünk, mit jelent szüntelenül imádkozni szavainkkal és cselekedeteinkkel, egyházaink egész bizonyságtétele által.

Urunk, add, hogy legyünk egy! Egy az imádságban, egy az igazságosságért folytatott küzdelmünkben, egy a szeretetben, egy a legkisebbekért való szolgálatban, egy az utánad való vágyakozásban. Urunk, tebenned lehessünk egy. Ámen.

::Nyomtatható változat::