Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 02
- Félelmek nélkül
Keresztény szemmel
Hozzászólás a cikkhez
Félelmek nélkül
Egy orosz szekta tagjai szerint 2008 májusában érkezik el a világvége. A huszonkilenc tagú csoport tagjai – köztük négy gyermek – egy barlangba húzódtak be, és azzal fenyegetõztek, hogy felrobbantják magukat, ha a rendõrség megostromolja õket – hangzott a hír a rádióban a múlt év végén.
A világvége, avagy az Armageddon várása nem új keletû. Világszerte újra meg újra szárnyra kaptak és kapnak találgatások arra nézve, mikor és hogyan érkeznek el az utolsó idõk. Ha a megjelölt idõpontban a pusztulás mégis elmarad, mindig akad valami magyarázat a tévedésre. Ami minden ilyen közösség esetében azonos, az a „mindenható” vezetõ személye. Mindenki aláveti magát akaratának, parancsainak. Engedelmességük jutalma azonban egyetlen esetben sem a boldogság és a gondtalan lét, hanem az anyagi természetû kifosztottság és a lelki megnyomorodás.
Egy szektákkal foglalkozó tanulmány szerint a csatlakozó tagok többsége csalódott mindazon értékekben, amelyek eladdig fontosak voltak a számára. Az új vallásalapítók ezt a hiányt igyekeznek pótolni és a meglévõ ûrt így vagy úgy betölteni.
A hit- és célnélküliség pontos és fájdalmas leírását olvashatjuk a huszadik század egyik legnagyobb költõjének, a december 3-án hetven esztendeje elhunyt József Attilának a Kiáltozás címû versében: „Jaj, szeressetek szilajon, / hessentsétek el nagy bajom! / Eszméim közt, mint a majom / a rácsok közt le és föl, / vicsorgok és ugrándozom, / mert semmit nem hiszek s nagyon / félek a büntetéstõl.”
Az Isten ítéletétõl és büntetésétõl való félelem gyötrelemmel jár, de Krisztus miatt, aki halálra adatott bûneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért, megszabadulhatunk ettõl a fajta rettegéstõl. Isten irántunk való szeretete kiûzheti a világ, illetve a magunk elmúlásával kapcsolatos félelmeinket (1Jn 4,18). Lelkének vezetése alatt napjainkban sem kell rettegnünk a létbizonytalanságtól, a magánytól, a betegségektõl vagy épp a természeti katasztrófáktól, a végsõ idõktõl.
Az Úr Jézus Krisztusért naponta ad erõt, begyógyítja sebeinket, és választ ad minden bennünket kínzó kérdésre. Megõrzi követõit, és Krisztus Jézus napjára elvégzi a bennük elkezdett jó munkát (Fil 1,6), hogy megláthassák mindazt, „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”. Mindazt, amit Isten az õt szeretõknek készített (1Kor 2,9).
GaZsu
::Nyomtatható változat::
|