Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Sokan jól emlékezünk erre a népszerű tévéműsorra. Tehetséges fiatalok szavaltak, énekeltek, zongoráztak, táncoltak benne, és így tovább. Ki mit tudott… A zsűri ott ült az asztal mögött. Szakértő szemmel nézték, hallgatták a produkciókat. Az ember szívesen ül a bírói székbe. Szép és kellemes dolog szakvéleményt mondani, ítélni, értékelni.

A kritika, a bírálat – a tárgyilagos bírálat – hasznos. Ezért meghökkentő, amikor Pál arról beszél: menthetetlen mindenki, aki ítél, aki mást megbírál (lásd Róm 2). De hát hogyan? Miről is van itt szó? Arról, hogy veszélyes dolog embereket ítélgetni. Nem az illető munkáját, tudását – hanem őt magát.

De hát mi is a veszélyes? Veszélyes az ítélet alapjára állni, és bízni abban, hogy „én nem vagyok olyan”, ahogy a farizeus képzelte Lk 18-ban. Ez súlyos tévedés.

Helyezzük ezt a kérdést az ige fényébe! A zsoltáríró azt kéri: Uram, „ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted”! (Zsolt 143,2) Aki ítél, mindig önmagát is ítéli, mert ő ugyanazt cselekszi… A bűn dolgában egyformák vagyunk. Bélsaccar palotájának egyik falára írta egy kéz: megmérettél, és híjával találtattál… Félelmetes ez a kéz és ez a felirat. De ránk is mindig ez a felirat érvényes Isten előtt.

A fasori gimnáziumban történt diákkoromban. Magyardolgozatot írtunk. A dolgozat javításakor megdöbbenve láttuk, hogy mindenki négyest kapott, tehát mindenki „elbukott”, mert akkor ez volt a legrosszabb jegy.

Ez az ítélet botránya! Pedig mi nagyon is szeretünk beleülni a bírói székbe. Például: „Micsoda nő a szomszédom, nem főz, a lakás is rendetlen. Férjével, gyerekeivel nem törődik, csak saját magára költ minden pénzt…”

De van egy másik botrány is: a kegyelem botránya. Jézus bement a megvetett bűnös, Zákeus házába. És mikor ezen megbotránkoztak, meg is mondta a botránkozóknak: ma lett üdvössége ennek a háznak! Mert Jézus mindenkinek, aki elveszett bűnösként megy hozzá, és hisz, kegyelmet ad.

Vessük fel a kérdést: nem ülök-e most is a bírói székben? Nem ítélgetem-e kemény, gőgös szívvel a családomat, a munkatársaimat?

Ma még tart a kegyelem ideje. Jézus kész megújítani életemet és megajándékozni alázatos, hálás szívvel.

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::